Szegedi Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1969, Szeged
1969. szeptember 17.
— /fc'f ~- 4 -terv olvasása alapján meggyőződéssel vallom, hogy célkitűzései magában foglalják mindazon elvi és gyakorlati kívánságokat, melyeket a Szegedi Tanárképző Főiskolától országos viszonylatban elvárnak. A munkaterv távlati perspektívát ad, elősegíti a további eredményes kibontakozást. Több olyan pontja van, amely évekre előre megszabja azt az utat, amelyen haladni kell. Főfeladataiban nagyon helyesen emeli ki a nevelés és az iskolaközpontúság elvének érvényesitése mellett az oktató- és a nevelőmunka hatékonyságának fokozását különös tekintettel az időszerű feladatokra. Ezzel egyben utal azon célkitűzésekre, amelyek a tanévet különösen jellemzik. A munkatervben éppúgy érvényesül a tanárképzést szolgáló tudományos kutató munka, mint az oktatók szakmai, ideológiai, pedagógiai fejlődésének szükségessége. A gyakorlati kiképzéssel kapcsolatban kiemelkedik a gyakorlóiskola szerepének, tekintélyének emelése. Fokozottan érvényesül a tanári hivatásra nevelés gondolata, ühhez tartozik, hogy a módszertani oktatásnak nagyobb jelentőséget kell adni és a szorosabb értelemben vett szakmai kiképzés színvonalára kell emelni. A gyakorlati kiképzéssel kapcsolatban említeném meg, hogy az intézmény legyen igényes önmagával és a jelöltekkel szemben egyaránt. Ez nyilvánuljon meg a tanárok általános emberi magatartásában, a még fokozottabb szakmai felkészültségben, az órán végzett munkában, az iskola külső rendjében és nem utolsósorban a szaktanárok gondos kiválasztásában. Igen értékesnek tartom azt a kezdeményezést, amely a továbbképzés intézményes megvalósítására törekszik. Ua sikerül minnél több szaktárgy keretében a tervszerű perspektivikus továbbképzést megvalósítanunk,úgy a főiskola kisugárzó jelentősége, szerepe tovább nő és egyre inkább emelkedik. Szólnék a főiskola közéleti tevékenységének jelentőségéről. Igen fontosnak tartam azt a célkitűzést, amely a tevékenység kiszélesítéséről és szerepének fokozásáról szól. Szeretném, ha elérnénk, hogy a főiskola ne csupán az alkotó munka, a dolgos szerénység másodrendű helyét töltené be, hanem az egyetem mellett a Dél-Alföld legfontosabb kulturális kisugárzó központjává válna. Ennek érdekében fokoznunk kell a magasszintü közéleti szereplést У „