Szegedi Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1967, Szeged

1967. február 22., rendes ülés

hallgatja a felelüt, esetleg csak ott javít, ahol feltétlenül szüksége és a feleletből ki i-iaradt lényeges dolgokat pótkérdésekkel próbálja meg ‘ud'\\0 Van olyan vizsgáltató is, aki a jónak induló feleletet teljesen érthetethon okok miatt félbeszakítja, kérdéseket tesz fel, ami megzavarja a felelőt^Van, aki járkál, amikor a hallgató felel, van aki feljegyzéseket készit: vagy éppen rajzolgat egy papírlapon; van, aki az ablakon néz ki mereven;, vagy aki a körmét tisztítja, stb,, stb.- Mindez megannyi apró jel, amiből a hallgató egyrészt azt a következtetést vonhatja le, hogy nem veszik komolyan feleletét, másrészt -különösen a félbeszakításnál-, hogy a tanár nem is hallgatta meg, pedig ő -ha más oldalról is-, a kérdés lényegéről beszélne, - Ezek szórványos jelenségek, korántsem lehet általánosítani, de érdemes rá felfigyelni,

A vizsgáztatók többsége nyugodt,.intelligens, színvonalas feleletet vár és messzemenően segíti a vizsgázónak* Elvárják, hogy a hallgatók az elméleti tételeket gyakorlati példákkal támasszák alá /pl.: Vidács Ferenc/, -Segítenek és szinte lelkiismereti problémájukká válik egy-egy gyenge hallgató minősítése /Dr.Kováts Zoltán/,- Megdicsérik a jól vizsgázókat, érték ük a feleletet /Kóbor Jenő, dr,Sipos Sándorné/, Következetesen csak a lényegro terelik a vizsgázó figyelmét, ha a tételtől el-elkalandozik /dr.Horváth Ilona- Tánczos József, stb,/,- Vaslogikával kérik a tételes ismereteket, és bizonyítják egy-egy hallgató esetében, hogy valóban megérdemelte azt a jegyet ■''esetleg elégtelent is/, amit kapott /Szerényi Tibor, dr.Gazsó István- Fizika Panszék vizsgáztatói/.- Sorolhatnánk tovább a példákat, valamennyi azt biso nyit aná, hogy oktatóink többsége igényes, sokai-1 lu-n képzett.

Nyugodtan állíthatjuk, hogy a rövid néhány év r.l tt több, mint 100%-osan legnövekedett tanári kar együttvéve tartalmilag is kezd arra a szintre emel:edni, amely méltó főiskolánkhoz, annak nagymultu hagyományaihoz.

Ami a hallgatók vizsgán tanúsított tudását illeti, nem egészen egyértelmű . véleményünk. Hallgatóink többsége becsületes, tisztességes, tanulni vágyó iatal, akik őszinte ko-olysággal készülnek a választott pályára. Azonban nem gyértelmüen viszonyulnak ahhoz a munkához, amely,őket céljaik elérésébe- voeti, A vizsgákon nyújtott feleletek ezt mutatják. Megszerzik az ismeret .keselyeket a tanterv kötelezően előír, azonban nem tudnak gazdálkodni ezekk I z ismeretekkel. Nem tudnak egy-egy elméleti tételt -főleg a társ"'1'- 3 -12 '