Szegedi Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1967, Szeged
1967. február 22., rendes ülés
Kérdezi, hogy a félévi értékelések a jövőben is ilyen formában lesznek-e, mert ő ezeket az értékeléseket rendkivül értékeseknek és fontosaknak tart$u Nagyon egyetért Elek elvtárssal, aki azt irta, hogy átléptük a bűvös kört. Olyan élő és eleven kapcsolat alakul ki tanszék és hallgatóság,.tanár és diák között, ami másként alig képzelhető el. A tanszék le tudja magát mérni és meglátja magát abban a tükörben, amelyet a hallgatóság tart eléje, noha ez a tükör néha homályos, néha torz, de azért vagyunk pedagógusok, hogy a dolgok mögött meg tudjuk látni az összefüggéseket és úgy tudjuk látni, magunkat ebben a tükörben, ahogyan valóban látnunk kell. Ezt évek óta megtehettük volna már, sok hiányt pótoltunk ezzel. A felmerült problémák fogósak és vajon fel tudunke olyan szintre emelkedni,.hogy a tanácsülés egyszintűén lássa ezeket a problémákat. Kérdés az, hogy a szaktárgy és a hallgató, ill. a szaktárgy és az ember találkozása milyen. Van-e a tanszékben elég erő ahhoz, hogy ezt megteremtse, ez itt a,kérdés. Ez talán minden tanszék legnagyobb problémája. Ebből adódik a hallgatók emberi magatartása tanárával szemben, a fegyelemre és minden más ebből adódik. A tanszékeknek világképet kell kialakítani a hallgatók felé, amit a hallgatóknak magukévá kell tenniök, természetesen szaktárgyuk szintjén. Minden szaktárgynak meg van erre a lehetősége, ez nem tagadható. Ha ezt nem tudjuk megvalósítani mi főiskolai oktatók, akkor ott valahol hiba van. Ha megvalósítjuk, igy a szaktárgy izgalmas,.értékes és érdekes lesz, felkelti a hallgatók figyelmét. NAGY ANTAL» A KISZ VB. ezután tárgyalja le a félévi tanulmányi munka tapasztalatait, igy a KISZ VB. véleményét nem tudja tolmácsolni. De néhány gondolatot felvetne. Javasolná, hogy először a nappali hallgatók - a szaktanárral megbeszélve - állítanák be vizsgaidőpontjukat és csak utána a fennmaradó napok lennének a levele-
