Szegedi Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1966-1967, Szeged

1966. november 30., rendes ülés

1. Hunanitás: a vizsgázó, emberi méltóságának elismerése és megbecsülése. A sikeres vizsga az emberségnek egy magasabb foka lehet, de ha valaki ezt nem éri eéL, attól még feltétlenül ember marad.

2. Az igazságosság: talán ez a legsokrétübb és.legbonyolultabb kérdés. A relativitás méltánytalanság is lehet. Ezért az eljárás módjában és az értékelés tárgyilagos viszonylagosságában kell leginkább erre törekedni. /A csoport egyik fele beirt

csalc

elégtelent kap, a másik felét elküldik elégtelen nélkül. Az első tiz vizsgázó csak 2-es, de a gyenge átlagtól fele a névsor vége már 3, 4—es, vagy forditva/,

3» A vizsga alapja felelősséggel megalapozott, de teljesíthető és képzésünk céljának feltétlenül megfelelő követelmény legyen. Ezt azonban ne a vizsgán, hanem már a tanév elején közöljük és a vizsgáig semmi esetre se növeljük, de indokolatlanul ne is csökkentsük.

4-. A vizsga humanitásából fakad, hogy ne -csak hivatalos jegybeírás, hanem értéke lés is legyen. Ezzel nemcsak az eljárás realitását, de emberségét és meggyőző voltát is kifejezi és a továbbiakhoz is segítséget* 'biztatást nyújt.

5. A vizsga csak vizsga legyen, ne pótóra, ne megalázó, megtorló, vagy marcangoló vésztörvényszék. A vizsgázónak jogában áll nem tudni, ezért megkapja az elégtelent, de a vizsgáztatónak nincs joga Őt emberi önérzetében megsérteni, vagy ha ezt teszi, vállalnia kell a következményeket.

Psziohológiai Tanszék

St.sz.í 337/1966, K. 4-5 péld, lg.