Szegedi Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1966-1967, Szeged
1966. okóber 26 ., rendes ülés
3ft- 4 -Az oktató és nevelő munkát egységes folyamatként kell tekintenünk. A kettő nem választható szét* Éppen ezért magának a főiskolai oktatónak szalmái ismeretein túl rendelkeznie kell pedagógiai, lélektani ismeretekkel és tapasztalatokkal is. A nevelés fő eszköze a jóindulat, a megértésamelyre a hallgatóság bizalommal válaszol,— és a következetes, minél egységesebb követelményrendszer. A tanárrá válás folyamatában fontos szerepet tölt be a gyakorlati képzés. Ezt a tanszékeken folyó képzés szerves részévé kell tenni. Ki kell dolgozni, hogy a tanszékek minél intenzivebben vegyenek részt a gyakorlati képzés munkájában. Ez nemcsak a hallgatók munkájának többszöri ellenőrzését jelenti. A gyakorlati képzés szinvonalának emelése érdekében ki kell fejleszteni a metodikusi rendszert, szabályozni kell a metodikusok és a szakvezetők feladatkörét, biztosítani kell az együttműködésüket a célnak megfelelően. Ki kell alakítani, a tanszékek és az oda-tartozó szakvezetők jó együttműködését. A tanszékek legyenek a továbbképzés központjai. Fontos lenne, bogy valamennyi tanszék szoros kapcsolatba kerüljön a város, ill. a megye iskoláival a továbbképzés területén. Mindezeket röviden összefoglalva azt mondhatjuk, hogy tanárképzésünket a nevelés- és iskolaközpontúságnak kell jellemeznie, ami azt jelenti, hogy a főiskola minden oktatója foglalkozzék valamilyen formában az általános iskolai tanárképzés elvi és gyakorlati kérdéseivel, mindenkinek fáradoznia kell a tanárképzés szinvonalának err lés ével Befejezésül néhány megvitatandó problémát vetünk feli . 1. / Hallgatóink helyesírása, beszédkészsége, előadóikészsége és stilusa nem kielégitő. Hogyan lehetne ezeket a hiányosságokat kiküszöbölni? 2. / A tantervtől eltérő, növekedett gyakorlati óraszámok ellátását milyen módon lehet' biztosítani, illetve az oktatói terhelésnél figyelembe venni?
