Szegedi Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1945-1946, Szeged

1946. június 23. tanévzáró ünnepi ülés

amint mások segítségére kényszerülnek szorulni - és nem tudtam igazat adni neki.

Mert nagy dolog az, mások irgalmára szorulni. Ettől akarja foglalkoztatással, hasznos munkára való beállítással megmenteni a vakokat a segítségükre siető társadalom. És talán szép volt, mikor egy vak leány megkért, hogy Írjak valamit utravalóul már nem látott, de féltve őrzött gyermekkori imakönyvébe, s én azt Írtam belé:

Ha nem is szárnyal tekinteted a láthatáron végig, Felemelheted magasabbra, fel, egészen az égig.

Ka el is fed a sors előled sok szinpompás virágot A sziveddel is megláthatod az igazi barátot.

S ha homályos is a világ, mert úgy hozta a végzet Világítanak odabenn a ragyogó emlékek.Mondom, talán szép volt ez az erősitő

vigasztalás, de még szebb lett volna, ha meg tudtam volna gyógyítani, ha visszaadhattam volna elveszett látását.

Ezért folyik a küzdelem közöttünk szemorvosok és a sors között. Számtalan esetben adjuk vissza az időlegesen elveszett látást, mely nem térne vissza a mi munkánk nélkül, és még többszö'r akadályozzuk meg azt, hogy akárcsak időlegesen is fellépjen a vakság. A trachoma, öröklött vérbaj, görvélyesség okozta népszembetegségekkel diadalmasan birkózunk nap-nap mellett, de sokszor ezeknél egyszerűbb betegségek is ki fognak rajtunk. Hogy a látás visszanyerése hogyan folyik le, azt minden szembajra vonatkozóan el nem mondha-9