Szegedi Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1945-1946, Szeged
1946. június 23. tanévzáró ünnepi ülés
•J „** ra ítélteket látni, mikor édesanyjuk kezét fogva ott állanak az ember előtt. De nem folytatom a felsorolást, hiszen jellemzésül ennyi is elég. írdekes, hogy a félszem megvakulását sokszor nem veszik észre még az intelligens emberek sem. Egy mérnök, aki mindennap dolgozott a theodolittal, úgy vette észre, hogy balszemére megvakult, hogy a színházban ülve, az előadás alatt meg dörzsölte viszkető jobb szemhéját, s igy behunyta szemét. Ekkor eltűnt előle a nagy érdeklődéssel nézett szinpad. Nem értette a dolgot, hát újból megdörzsölte a jobbszemét, a jelenség megismétlődött. Tűnődni kezdett, hogy mi lehet az ok, s akkor döbbent rá, hogy talán megvakult a bal szemére. Most már nem dörzsölte a jobb szemét, hanem tudatosan befogta, s akkor eszmélt reá, hogy félszemére vak. A kis tragédiát nem vette észre senki, a mérnök jólnevelt ember volt, nem árulta el magát. A zöldhályog fájdalmatlan formája vette el látását, s fczért nem vette észre vaksága fejlődését, mert a műszer használatánál mindig balszemét kellett behunynia. Ám ha mind két szemen halad a látás-romlás, s már oly fokot ért el, hogy a munkában, sőt talán a járáskelésben is akadályozza az embert, akkor már a közönyösek is se-7