Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülése, 1944-1945, Szeged

1945. április 5. II. rendes ülés

- 4 -it

Ezek az anyagi források következők lennének:

1/ ápolási dij, gyógy- és egyéb vizsgálati dijak bevétele,

2/ belterjes állatgazdálkodás a földbirtokreformmal kapcsolatosan szerzendő örökbirtokon,

3/ az Egyetemi Gyógyszerüzemnek, mint gyári és kereskedelmi vállalatnak nyereségbevétele,

4/ tandijbevétel,

5/ egyéb kereskedelmi bevételek / egyetemi nyomda, szappanüzem, müszerjavitó üzem/.

Mindezen bevételek jogosultsácát az alábbiak indokolják;

1/ Ápolási dij, gyógy- és egyéb Vizsgálati dijak bevétele..

Az egyetemi klinikák 875 betegágyra terveztettek és valamenynyi ágyat üzemben kell tartani és szakitani azon múltbeli pénzügyi felfogással, mely szerint az állami költségvetés keretében valamennyi ágy fenntartásáról nem léjét gondoskodni azok költséges volta miatt és ezért két számmal kell dolgozni, mely közül a nagyobb szám a nyilvánosság előtt dokumentálja az áldozatkészséget, mig a kisebb szám a tényleges szám kötelezi az intézményt. Ezt igazolja az a tény, hogy a legutóbi években engedélyezett ágyak száma mindössze 650 volt, korábban még ennyi sem. Ennek helytelensége könnyen bizonyítható, Tudvalevő, hogy ha egy klinikai üzem alapregieje /:fűtés, világítás, személyzet, stb.:/ szükség szerint már fennáll,, viszonylagosan a nagyobb beteglétszám ezt a régiét lényegbevágóan nem változtatja meg. Ellenben a nagyobb létszám mellett jobban használható ki a klinika kapacitása, s egyben pénzügyileg is kedvezőbb eredmények hozhatók ki, annál is inkább, mert kisebb létszám mellett az unn.közkórházi feladatokat épugy kell ellátni, mint a nagyobb létszám mellett, viszont egy bizonyos átlagon túl már a közkórházi jellegű betegek száma nem emelkedik. így tehát nemcsak közegészségügyi szempontból, amit különösképen nem is kell indokolni, hanem pénzügyi szempontból is kivánatos hogy a klinikák teljes hatásfokkal működjenek. A betegek nagyobb létszáma egyben az ellátás átla_os költségeinek csökkentését is jelenti, mert kézenfekvő, hogy ^ugyanolyan feltételek mellett egy nagyobb család élelmezése egy eső 'átlagköltséget tekintve, olcsóbb, mint egy kisebb számú családé. Ugyancsak szakitani kell a múlt azon gyakorlatával, hogy a klinikák u.n. kiskassza bevételeket szedtek a betegektől, különböző cimeken és ezeket, ha többé-kevésbbé klinikai célokra is használták fel ugyan, de igen sok esetben oly kiadások fedezetére forditdxtták, amelyek legfeljebb csak közvetve érintették a klinika érdekét.