Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülése, 1933-1934, Szeged
A Rektori Hivatalban 1933. november 6-tól december 12-ig iktatott ügyiratok
MÁSOLAT ad 236/1933-34.etsz. Tekintetes Egyetemi Tanács I -----------------------------A Rector Magnificus ur referálás végett áttette hozzám Holló G.H.mb. igazgató urnák hozzá intézett beadványát, melyben, hivatkozva arra, Rogy egyik dijas tanársegéd lakásügyének elintézése kapcsán ugyanezen, még ez év májusában kelt rendeletben mellékesen hivatkozás történt arra, hogy dijtálán gyakornoknak nincs igénye bennlakásra, a dijtálán gyakornokok kilakoltatását szorgalmazza, reámutatva arra is, hogy sokan még a 25%-os világítási téritményt sem fizetik meg. Az ügyre vonatkozó véleményes jelentésemet a következőkben bátorkodom előterjeszteni, azon érvek alapján, melyek az orvosi karnak folyó hó 4-én tartott értekezletén elhangzottak. ---- A kar mindenekelőtt megállapítja, hogy a dijtalan gyakornokok sehol sem foglalják el dijas tudományos segéderő lakását, tehát e részről az államkincstárt károsodás nem éri. Az uj klinikák és intézetek épitése alkalmával épen azért létesítettek egy-egy kis zugszobát és kamraszerü helyiségeket, hogy a dijas segéderők szabályszerű lakásai mellett majd a díjtalanoknak legalább kezdetleges elhelyez*»-, se is lehetséges legyen. Itt egy kis padlásszoba, másutt egy kis kamra az, amelyben az illető meghúzódik, ismét másutt négyen is laknak egy szobában, mely különben üres maradna, de sehol sem foglalják el dijasok lakását. ------ Más szempontok, melyek alapján a dijtalan gyakornokoknak ezt a csekély kedvezményét nem szabad rideg bürokratikus felfogással kezelni, a következők: A dijas tanársegédek és gyakornokok létszámának csökkentése miatt számosán a díjtalanok állományába kerültek. Méltányos, hogy e szomorú sorsfordulat elked^etlenitő hatását legalább egy szerény hajlék nyújtásával enyhítsük és ne fosszuk meg őket a dolgozás és alapos kiképzés lehetőségétől, a klinikákat és az intézeteket pedig ne fosszuk meg annak lehetőségétől, hogy a díjtalanok sorából a később betöltendő dijas állások jó ellátása érdekében az alapos megismerés révén válogathassanak. Az orvosképzésnek is érdeke, hogy a személyzetnek amugyis a lehető legszerényebb megélhetési lehetőségei elé újabb nehézségeket ne gördítsenek. A létszámcsökkentés miatt a klinikai és intézeti munka alig volna elvégezhető a díjtalanok segítsége nélkül. Hogy csak egyet emlitsek: pl. az elmeklinikára okleveles orvos a későbbi érvényesüld sivár kilátásai miatt nem pályázik dijas állásra, dijtalan állásra
