Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülése, 1933-1934, Szeged

1933. október 27. III. rendkívüli ülés

kifejezése egyenlő lett volna a kollegákkal való személyes szembekerüléssel. Elkeseredésre adhatott okot az is, hogy bizonyos dolgokban, pl.a tanácsjegyző ur által készitett memorandum ügyében a tanácsjegyző az egyetem érdekeinek megfelelően helyesen cselekedett, ennek ellenére a tanácsjegyző ur sok munkáját nem vették figyelembe, hanem a memoran duciból pl. kiragadtak egyes részleteket s azokat in peius magyarázták. Elkeseríthette a tanácsjegyzőt az a lelki atmoszféra is, amely Szegeden az egyetemen kívülállók közt keletkezett. A szegedi társadalomban ugyanis egyesek a tanácsjegyzőt ki hivatalnoknak tartották, akinek semmiféle iniciativára joga nincs; mások pedig az ellenkező vegletbe estek s hibájául rótták fel Dr.Pettykó Jánosnak, hogy voltaképen ő intézi az egyetem ügyeit s a minisztériumban is az történik, amit ő akar. Egyesek ezt a nágy befolyást igénybe is vették s azután ugyanezt a nagy befolyást hibájául rótták fel. Elkeseríthette Dr.Pettykó Jánost

a szegedi társadalomban elterjedt s nyilván egyetemi forrásból szármázó azon vélemény, hogy Dr.Soóky István eltávolításának r.Pettykó János volt az értelmi szerzője. Ezzel kapcsolatban elkeseríthette a tanácsjegyző urat, az az évekre visszamenő cikkezős a szegedi sajtóbm, amely őt hol burkoltan, hol nyíltan támadta s bizonyos hiva üos adatokra nézve meglepő tájékozottságról tett tanúságot. Dr.Pettykó János elvárhatta volna, hogy ezen cikkekre vonatkozóan valami, legalább is semleges nyilatkozat történt volna az egyetem arra illetékes tényezői részéről, ami azonban elmaradt. Ilyenformán történhetett meg, hogy az egyik birói tárgyalás alkalmával egy Erdélyi nevű tanú arra hivatkozhatott, hogy előtte a cikkiró odanyilatkozott, hogy a Dr.Pettykó Jánosra nézve sértő információkat két egyetemi t mártó 1 kapta s ezt a hihetet-. len állitást, amely a sajtóban is megjelent, az egyetem részéről semmiféle retorzió nem követte. Dr.Zolnai'Béli egyetemi ny.r.tanár tanúvallomása szerint azok, akik a tanácsjegyző minden dolgát kifogásoltnrk

tartották, számszerűleg kisebbségben voltak, de befolyásuk és az egyetem életében való szereplésük r vén úgy tűnt fel, mintha a tanácsjegyző működését kifogásolók többen lettek volna, mint amennyien valóságban voltak.

mint enyhitő körülmáyeket

‘érlegelve ezen lelki r.ozhaa itokat,/neke.a, mint fegyelmi biz-