Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülése, 1931-1932, Szeged

1932. május 24. „Sub auspiciis Gubernatoris” doktorrá avatás

85-A magyar igazság szent eszme, aminek sorsát nem lehet hozzákötni bármily kiváló, de mégis törékeny emberi élethez, sem bármily tökéletes, de mégis élettelen tárgyhoz.

A magyar igazság hol büszkén szárnyal, hol lebukik, majd újra fölemelkedik, de meg nem halhat, mert vigyáz reá az igazságos Isten, és mert vágya, életcélja a magyarok millióinak, egy egész nemzetnek.

Igaz, hogy a magyar nemzetnek ezredéves történelme alatt vajmi ritkán adta meg a sors azt a kegyet, hogy hosszú időn keresztül zavartalanul élhette volna a biztosan megalapozott, a belső és külső viszonylatban kiegyensúlyozott állami létnek életét és élvezhette volna az ebből fakadó nyugodt, természetes fejlődésnek áldásait. A magyar történelem a magasba emelkedéseknek és a mélybe zuhanásoknak drámai egymásutánja.

Most újra a mélységben vagyunk. De azért Isten és nemzet ellen való bűn volna átadni magunkat a kishitű kétségbeesésnek, és a jobb jövő biztos hitéről való gyáva lemondásnak; külünösen bűn volna ez éppen Szegeden és éppen a Ferencz József-Tudományegyetem aulájában. Ez a város és ez az egyetem nagyon is ismerheti a sors forgan - dóságát, a megpróbáltatások kálváriáját és a "borúra derű" mélységes igazságát.

Az a város, amely félszázaddal ezelőtt a Tisza hullámsirjában feküdt és a melyben a szennyes ár elvonulása után alig maradt más hátra,mint romhalmaz, emberi javak pusztulása és amely itt áll ma büszkén, csodás szépségében, mint a magyarság városalkotó erejének fényes bizonysága,az a város tudja, hogy mi a szenvedés, tudja, hogy