József Attila Tudományegyetem Természettudományi kar - tanácsülések, 1985-1986
1986. május 16., IV. rendes ülés
f a. M eitei-l*' m Karunkon több új szakpárosítás indul az 1986/87 tanévben. A KISZ szervezetet az érvényben lévő szabályzat értelmében véleményezési jog illeti meg ebben a kérdésben is. Ennek alapján szeretnénk kifejteni véleményünket a matematika-kémia szak tantervével és annak kidolgozásával kapcsolatban. Évek óta beszélünk az oktatás korszerűsítésének szükségességéről. A TVSZ tervezet egyetemi vitájában egyértelműen állást foglaltunk amellett, hogy a formai követelmények tömkelegét fel kell váltani a tartalmi követelményekkel, amelyeknek a hatékonyabb képzést kell szolgálni. Ez csak közösYlehet eredményes. Egyetemi Tanácson, Kari Tanácson, Ifjúsági Parlamenten többször hangoztatott hallgatói igény, hogy szívesen és örömmel vennénk részt az oktatáskorszerűsítésben, a tantervek kialakításában. Úgy gondoljuk, hogy lett volna használható ötletünk most is, hiszen mi is részesei vagyunk az oktatási folyamatnak. Sajnáljuk, hogy az illami Vezetés nem trtott igényt ötleteinkre, javaslatainkra. Az új Oktatási Törvény szeptember elsején életbe lép. Ezután el kell készíteni a helyi szabályzatokat, amelyeknek fő irányelvei már most is ismertek. Az Egyetemi Tanács december 12.-i határozata kimondja, hogy a heti maximális óraszám az első nyolc félév átlagában 32. A matematika-kémia szak tervezett óraszámai 36-38. Ez ellentétben áll az Egyetemi Tanács határozatával, és az új TVSZ irányelveivel is, amelyeket viszont ismerünk és tudjuk, hogy rövid időn belül az Egyetemen is érvénybe lép. Felvetődik tehát a kérdés, hogy miért a régi és javításra szoruló rendszer alapján készült a tanterv, holott a lehetőség meglett volna az új irányelvek alapján történő kialakítására, amit az egész Kar hallgatói közvéleménye örömmel fogadott volna első igazán jelentős bizonyságául annak, hogy a Karon él is a jobbítás szándéka. Utalni szeretnénk néhány másik régebbi határozatra, amelyek kimondják, ahol megvan rá a lehetőség, meg kell tenni a reformnak megfelelő intézkedéseket. Ez egy új szaknál természetesen megvan, hiszen sem régi hagyományokat nem kell megváltoztatni, xaaix és oktatói álláshelyek sem kerülnek veszélybe az óraszámcsökkentéssel. Felvetődik a kérdés, hogy vajon figyelembe vettük-e ezeket a határozatokat és él-e bennünk a reformok melletti elkötelezett-
