József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar tanácsülései, 1973-1974, Szeged
1974. április 26., IV. rendes ülés
hogy mennyire sikerült megvalósítani a matematika oktatásában az alkalmazásközpontu szemleletét. Ugyanis a tapasztalat az, hogy a nem tanárszakos hallgatóink többségéből ez hiányzik, holott a számítástudományi képzést e szemlelet kialakításával kellene kezdeni. Azonkívül, a fent említett szakok esetében, a számítástudományi képzés megfelelő szakmai ismeretek nélkül mintegy a “levegőben lóg". Megfontolás tárgyává kellene tenni, nem kellene-e a Bzámitástudornónyi képzést a VII. ill. VIII. félévben tartani. Addigra ugyanis a hallgatók szert tesznek a szükséges szakmai ismeretekre. 2. A számítástudományi kutatás helyzete A tanszék oktatói létszáma 9 fő /I professzor, 2 adjunktus, 4 tanársegéd, 2 gyakornok/ és a tanszék 12 különböző főkollégiumot tart a programozó és programtervező matematikusok részére. Az oktatók több, egymástól távol álló témájú órát tartanak. Van olyan oktató is, aki 3 év alatt 10 féle tárgyat oktatott. A tanszék oktatóinak nagy óraterhelése, amihez az oktatott tárgyak sokfélesége is hozzájárul, rendkívül csekély időt hagy kutatási feladatok végzésére. így nem csodálható, hogy lehetetlen világos képét kapni a számítástudományi kutatás jelenlegi színvonaláról. A fluktuáció miatt nincs egy kialakult gárda, igy a tanszékén elsősorban kezdő szakemberek dolgoznak, akik a kutatómunka kezdeti stádiumában vannak. Ezen okok miatt a publikált eredmény nagyon kevés. Hiányoznak a rendszeres tanszéki szemináriumok, ahol egyrészt a kutatási részeredményeket lehetne ismertetni, másrészt a terület uj eredményeivel is meg lehetne ismerkedni. A tanszék dolgozói legfeljebb téma szerint tudják megmondani, vagy csak sejtik, hogy a másik mivel foglalkozik, de egymás munkáját - mivel nem ismerik - nem is tudják kellően értékelni. A valóságos helyzet jobb lehet, mivel a kutatómunka értékelésénél csak a publike.lt eredményekre támaszkodtunk. A Számítástudományi Tanszék 9 diplomása közül a tanszékve—