József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar tanácsülései, 1969-1970, Szeged

1970. június 24., III. rendes ülés

E körülmény azonban - bár matematikus hallgatóink szempontjából nem rossz - mégis kifogásolható, hiszen ez azt jelenti, ho^y sok intézmény a pályázati rendszer megkerülésével tölti be álláshe­lyeit. Vegyész és biológus hallgatóink esetén a nem pályázás egyút­tal munkahelyhiányt is jelent. Érdemes megjegyezni, hogy ez a megállapitás is finomításra szo­rul a vegyész hallgatók esetében. Ugyanis a Karnál 8 fő részére ■ hirdettek meg pályázatot, azonban e 8 helyre csak 4 fő pályázott. Biológus hallgatót csak egy munkahely igényelt, ezt 2 fő pályáz­ta meg. A többszörösen megpályázott munkahelyek /tanárszak/ száma 13, ebből 4 munkahely - érthetően - Csongrád megyében van. Az e kö­rülmény, hogy valóságos rangsorolás igen kevés esetben vált szük­ségessé azt a gondolatot keltheti, hogy a pályázók rangsorolásá­nak alig van jelentősege. Ugyanerre az eredményre vezet az a kö­rülmény is, hogy az adott munkahelyre más felsőoktatási intézmény végző hallgatója is nyújthat be pályázatot. így azt kell mondani, hogy a rangsorolásnak alig van jelentősége. A magam részéről nagyobb jelentőségűnek látnám egy minisztériumi szintű rangsorolási bizottság létrehozását, amelybe az érdekelt oktatási intézmények képviselőjüket elküldhctnék. E javaslat azon­ban a vonatkozó rendelet bizonyos módosítását igényelné. ■^elvethető az a kérdés is, hogy egyáltalán a jelenlegi pályázati rendszer nem felc-sleges-e. Ezt alátámasztják különösen a nem ta­nári szakoknál tapasztaltak, azaz hogy még állást is alig hirdet­tek és a hallgatók sem igen pályáztak. Kísérletként Karunkon a nem tanári szakoknál a jövő tanévben meg lehetne próbálni a pá­lyázati rendszer megszüntetését is. ^Végezetül meg kell állapítani, hogy a társadalmi ösztöndíjas végző hallgatók száma csökkenőben van. 7. A karokra decentralizált gazdálkodás tapasztalatai A gazdálkodós decentralizálásával kapcsolatos tapasztalatok az alábbiakban foglalhatók össze: a. / A bérgazdálkodás a Kar részéről az egyik legfontosabb tevé­kenység volna, amely szoros összefüggésben von az oktatási­­nevelési, valamint a kutatási feladótok végrehajtásához szük­séges személyi állomány biztosításával, illetve a segéderői létszám indokoltan szükséges fejlesztésével, nemkülönben az előléptetési tervek realizálásával stb. Sajnos éppen ezen a téren a Kar még nem rendelkezik - legalábbis a jelen pil­lanatban - olyan mélységű ás rendszerességü áttekintéssel a rendelkezésére bocsátott bértömeg felett, hogy az igényeket ás a célokat optimálisan - az adott keretek adta lehetősége­ken belül - kielágitő bárgazdálkodásról kari viszonylatban beszélni lehetne. b. / A Korpás a tanszékek életében nem kis jelentőségű kérdés a költségvetési hitelekkel való gazdálkodás. A kari költségve­tési hitel tanszékekre történő év eleji felosztásakor néni Stencilszám; ttk 314

Next

/
Thumbnails
Contents