József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar tanácsülései, 1962-1963, Szeged
1963. július 8., IV. rendes ülés
i láshelyeknek megfelelő káderekkel való betöltésében. Az egyébként alapelvében — ha nem is mindig a gyakorlatban - nagyon helyes társadalmi ősztöndijrendszer bizonyos mértékig az egyetemi káderutánpótlás konkurrensévé váltj, miután a legjobbnak Ígérkező hallgatók — itt elsősorban a vegyészekről beszélek — már II. éves korukban különböző vállalatok társadalmi ösztöndiját élvezik, s igy utánpótlásként az egyetem számára nem jöhettek számításba. Némileg módosult a helyzet az utóbbi időben, — ismét csak a vegyészhallgatók vonalán - amennyiben a Művelődésügyi Minisztérium több társadalmi ösztöndijat biztosit Karunkon a vegyészhallgatók számára; Már most szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy amennyiben valóban számolnunk kell a vegyészképzés fejlesztésével, valami úton - módon gondoskodnunk kell arról, hogy elsősorban az egyetemnek legyen módjában biztosítania az általa képzett hallgatók közül a megfelelő káderutánpótlást, illetve a minisztériumi társadalmi Ösztöndijai: számának emelésével kell megszüntetnünk azt a helytelen gyakorlatot, hogy állásaink jó részét kellő munkaerők hiányában átmeneti jellegű fél-állású munkaerőkkel töltjük be. Ugyanekkor nagyon kívánatos lenne, ha a tanárjelöltekre is kiterjedne már alsóbb évfolyamon a minisztériumi társadalmi ösztöndíj, miután jelenleg csak néhány utolsó éves tanárjelölt hallgatónk nyerte el ezt az ösztöndijat. íel kell hivnunk az illetékesek figyelmét arra, hogy a felvetett problémán - az utánpótlás lehetőségének biztosításán — hathatós intézkedésekkel mielőbb segiteni kell, ellenkező esetben intézeteink jelentős része nem fog megfelelni azoknak az igen sokrétű feladatoknak, amelyek elé mindojinyiunkat az oktatási reform maradéktalan megvalósítása az oktató-nevelő munka és a tudományos kutatómunka vonalán egyaránt állít. A kádorfejlesztési tervekben a segéderők létszámának gyarapítása is mint teljesen jogos igény szerepelt. Ezen a téren határozott fejlődés állapítható meg, bár ez nem jelenti azt, hogy minden intézetünk az ütemtervben megszabott mértékben jutott hozzá az általa igényelt állásokhoz. \ További probléma még az uj tanszékek létesítésének kérdése. A Kar ebben a kérdésben határozott állásfoglalását már régebben kifejezte és az illetékes tanszékek részéről beérkezett ilyen irányú igényeket teljesen jogosnak és méltányosnak tartotta. így pl. kívánatos, hogy a közeljövőben végre megtörténjék a Bolyai Intézet által javasolt tanszékek fokozatos megszervezése, illetve a Kolloidkémiai Laboratórium tanszékké történő átszervezése* Bevezetőben említettem, hogy legkevésbé ott mutatkozott elmaradás a káderfejlesztési tervekben, amely területeken az egyetemnek, illetve a Karnak, illetve az egyes tanszékeknek a saját hatáskörükben módjukban állott a szükséges lépések megtétele, a szükséges intézkedések foganatosítása. Sajnos, eze-k közé nem sorolható be a helyigények kielégítése. A létszámnövekedéssel nem járt együtt a területnövekedés és több tanszékünknél a helyiséghiány nielőbhi megoldása követelő szükségszerűségként mutatkozik. Sajnos, még olyan területeket sem kaphattunk vissza, amelyek előzpen a Kar területét képezték. Remélhető, hogy a terrbevett építkezések ezen a területen is clfogodiEvfcó helyzetet fognak teremteni. Stencilszám: 28.
