Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1961-1962, Szeged

1962. február 14., III. rendes ülés

be ütközik. Az intézet ennek megakadályozásara számozott vizsgalapokat ad ki a vizsgákra való feliratkozásra s igy sikerült csökkenteni az utolsó nap magas vizsgalétszámát. A III. évfolyamon analízisből nagjy volt a bukás, bár az előző években ez az évfolyam erősen megrostálódott. A hallgatók l/4-e bukott, ami azzal magyarázható, hogy a rendelkezésükre álló jegyzet, amivel a hallgatók felkészülnek a vizsgákra, félrevezeti őket, mert igen tömör, elfogadhatóan csak a jobbak tudják a jegyzetből az anyagot megtanulni.

Megdöbbentő a társadalmi ösztöndíjas hallgatók magas bukásszáma.

Szőkefalvi-Nagy Béla egyetemi tanár szerint a jelentésben a hospitálásokkal kapcsolatban közölt magas óraszámok a hallgatóknak a tanári pálya iránt érzett hivatásszeretetét tükrözik. Kérdés azonban az, hogy a hallgatóknak ezeken a hospitálásokon való részvétele teljes önkéntesség alapján történik-e, vagy esetleg van valami más hátsó indíték is. Ha a hallgatók a hospitálásokon a teljes önkéntesség alapján vesznek részt, ez igen örvendetes jelenség.

Dékán: Pár éve a hallgatóknál még húzódzkodás volt tapasztalható a pedagógus pályától, ma már kényszer nélkül vesznek részt a gyakorló iskola munkájában és néha úgy tetszik, hogy talán fékezni is kell már őket.

almár professzor szerint a téli szünetben a KISz is szervezett hospitálásokat a hallgatók lakóhelyén lévő középiskolákban és ezeken a hallgatók szép számmal vettek részt.

Abrahám professzor tapasztalata, hogy általánosságban megszerették a tanítást az V.éves hallgatók.

Szőkefalvi professzor a Bölcsészettudományi Karon lévő helyzet iránt érdeklődik.*

Dékán: 1950-ben, amikor megkérdeztem a végzett hallgatókat, hogy egyetemí tanulmányaik alatt megszerették-e a pedagógus pályát, határozottan nem-mel válaszoltak. Akkor a Bölcsészettudományi Karon ezen a téren sokkal kedvezőbb volt a helyzet. Ma^rnár nyugodtan mondhatjuk,hogy nálunk legalább olyan mértékű az érdeklődés a tanári pálya iránt.

izabó professzor: A Kar I.félévi vizsgajélentése azt mutatja, hogy a dékán figyelemmel kiséri a hallgatóság munkáját. Nem ért egyet azonban a jelentés minden pontjával, pl. azzal, hogy az elégségesek számának alakulását az oktatók számlájára Írja. Tapasztalata szerint legnehezebb az elégséges érdemjegyek megállapítása és megadása és itt talán az osztályzás jelenlegi egész rendszerét el kell marasztalni.

Az I.félévi vizsgafegyelem jó volt. A vizsgákra a hallgatók megjelentek időben és ünnepélyesen. Sajnos, még mindig probléma a hallgatók folyamatos tanulásának kérdése, bár ezen a téren a mi helyzetünk speciális, mert a gyakorlatokon visszakérdezzük az elméleti anyagot.

A^vizsgarenddel kapcsolatban most jövünk rá arra, hogy nem volt az jó, hogy a vizsgákat összevonták. Vegyük revízió alá az összevont kollokviumok ügyét és inkább legyen több kollokvium, mert azok a szigorlatok letételét megkönnyítik.

Dékán: A kollokviumok maximális száma rendeletileg van megállapítva. Egyes kollokviumok visszaállítására nincs nagy lehetőség.

GregU3-e professzor a vizsgákkal ’kapcsolatban csatlakozik a Szabó professzor áltál mondottakhoz. Véleménye szerint is a kollokviumok jelen-