Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1955. október 12., I. rendes ülés

4

voltak hiányosságok, a politikai-erkölcsi munka, nevelés terén. Az egyetemi oktatónak munkát kell végeznie, egyetemi oktatómunkát,

politikai nevelömunkát és tudományos munkát. Persze nem egymástól elszakítva. Az összefügg a káderfejlesztés kérdésével. Szeretném aláhúzni a párt-végrehajtó bizottság nevében is, békán elvtársnak azt a kijelentését, hogy a káderfejlesztésnek nem az a célja, hogy elbocsás- t sunk embereket, hanem a káderek fejlesztése. Tehát feladatunk az,hogy ' a meglévő kádereket igyekezzünk olyan káderekké fejleszteni, akik a jó oktató munka mellett jó politikai-nevelő munkát és jó tudományos, és társadalmi munkát is végeznek. Ha ez egy-egy oktatónál nem sikerül, éppen amiatt, mert nem elég jó kiválasztással hoztuk az egyetemre, ilyen esetekben minőségi kádercsere formájában az illetőtől meg kell válnunk, ha tudunk helyette jobbat J&t&l. Ipfo válik lehetségessé, hogy Karunk elég rossz szociális összetételén is javítsunk, mert évről-évre mind több munkás-paraszt származású hallgató kerül az egyetemre, ezek közül kell tehát a legjobbakat kiválasztanunk, még akkor is? ha az oktatómunkában tapasztalatlanabbak, mint akiket esetleg el kell küldenünk. Ezektől is megkívánjuk,*hogy politikailag, ideológiailag képezzék magukat, a társadalmi munkából alaposan kivegyék részüket és tudományos munkát is végezzenek. Tehát a káderfejlesztés során a leváltásra csak végső szükség esetén kell, hogy sor kerüljön.Nem arról van szó, hogy gyenge munkás-paraszt hallgatókat állítsunk be, hanem a jók közül kell választani, tehát ez nem hirtelen, hanem hosszú évek során, 5 év alatt megvalósítandó feladat.

A miniszter elvtárs nem mondja meg, hogy hogyan foglalkozzunk a munkás-paraszt hallgatókkal. Nem a velük való foglalkozásnak a formája van előirva, hanem az eredményt szeretné a miniszter elvtárs látni. A mód ránk van bizva, és olyan módot kell keresnünk, amellyel sikeres eredményt tudunk elérni. Nem is lehet egyöntetűen, minden szakra egy- - formán előírni a foglalkozás módját. A miniszter elvtárs helyesen állapítja meg, hogy a kötelező foglalkozás, konzultáció általában nem vált be, mégis bizonyos esetekben - éppen a matematikai tárgyaknál!- ezt is" meg kell tenni.A munkás-paraszt és szakérettségis hallgatókkal való ^foglalkozás nem kizárólag azt jelenti, amit sok tanszéken úgy értelmeznek, hogy a kisebb előképzettséggel rendelkező munkás-paraszt es szakérettségis hallgatókkal avégett kell foglalkozni, hogy megmentsük őket a lemorzsolódástól, Sajnos ez nem minden esetben sikerül. Vannak jó, kiváló munkás-paraszt/szakérettségis hallgatóink is. Az ezekkel való foglalkozás célja az kell,hogy legyen, hogy ezeknek a jó képességeit kifejlesszük, hogy minél jobban végezzék el az egyetemet, vagy a tudományos munkába bekapcsolva aspiránsokká váljanak.

Dékán megköszöni az elhangzottakat és a tárgysorozati pontot lezárja.

Elnöki előterjesztések;

Dékán: A rektori-dékáni értekezleten éppen a kaderfejlesztés érdekében kértük a demonstrátori létszám felemelését. Sajnos Ígéretet nem kaptunk, de éppen a káderfejlesztés érdekéóen kötelességünk, hogy a 6 demonstrátori állásra a munkás és paraszt származású hallgatók közül a legjobbakat válf-----Mezősi dékánhelyettes a Karon meginduló levelező oktatás helyzetéről számol be a Kari Tanácsnak.

ü