Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged
1955. december 14., II. rendes ülés
'LA V * ii-jp választásának kérdésével foglalkoznak. Ez természetesen nagyon fontos kérdés, hiszen az egyetem Örökké fiatal marad, ha jól választjuk ki munkatársainkat, mert minden évben uj meg uj tehetségek kerülnek felszínre, az 5-10 évet az egyetemen töltött legkiválóbbak pétiig tudományos kutatóintézetek és más intézmények részlegvezetőiként, vagy akár tanszékvezetőként hagyják el egyetemünket. Fontos tehát az a kérdés, amely tárgyalásunknak tulajdonképpen a középpontjában áll, hogyan történik a kiválasztott tanszemélyzet további nevelése. Karunkon általában legjobban bevált a munkacsoportok létesítésének elve. A fiatal tanársegédek kezdetben kandidátusi fokozattal rendelkező középkáder, docens, vagy adjunktus mellett dolgoznak. Ez az elv érvényesül a Kísérleti Fizikai, a Szervetlen, a Szerves Kémiai, az Elméleti Fizikai, az Ásványtani Tanszéken. Ez valójában kettős vezetést jelent a fiatal oktató szempontjából, mert közvetlen vezetőjén kivül a tanszékvezető tanárok is behatóan foglalkoznak velük,ha nagyobb időközökben is. Egyes tanszékeken a professzori centrális,irányítás a mondottnál erősebb. Ez különösen ott fordul elő, pl. az Általános és Fizikai Kémiai tanszéken, ahol egyetlen középkáder érte el eddig a kandidátusi színvonalat s így a munkacsoportok autonom vezetésére még ©ddig csak kevesen érettek. Kialakulóban van a kutatócsoport rendszer az Állattani tanszéken is, ahol az állatélettani kutatást vezető adjunktus nyer egyre nagyobb önállóságot. Ugyanakkor a Földrajzi és az Éghajlattani tanszéken intenziv tudományos tevékenységet fejtenek ki a fiatal asszisztensek, professzoraik közvetlen elvi irányításával, vagy pedig teljesen saját iniciativából. Az Alkalmazott Kémiai Tanszék tagjai eddig autodidakszis révén képezték magukat, műszaki feladatok megoldására vállalkoztak, s most kapcsolódnak be nagyobb tudományos kollektívába, ezen keresztül az Akadémia terveinek megvalósitásába. A Kolloidikai tanszék tagjai eddig nem kapták meg az önálló kutatás dologi és személyi feltételeit. Ezen Karunknak sürgősen segítenie kell, hallgatóságunkban ugyanis hallatlanul nagy az érdeklődés a modern technológia szempontjából elengedhetetlen kolloidikai tudomány iránt. A Bolyai Intézetben a, 3 akadémiai tag professzor mellett 6 kandidátus van, s az élvonalhoz fokozatosan csatlakoznak a kezdő fiatal tanársegédek is. A fiatal oktatók nevelésének a csoportos vagy közvetlen nevelés módszere mellett hathatós eszköze egyes tanszékeinken a rendszeres tudományos irodalmi referátumok és beszámolók tartása. A referátumok a legtöbb tanszéken rendszeresek. Hetenként ill. kéthetenként tartanak referáló délutánokat a Kísérleti Fizikai, a Bolyai,a Szervetlen és Sztnres Kémiai* az Általános és Fizikai Kémiai Tanszéken« Többbe lyütt, különösen kisebb tanszékeken, a kollektív referálást a professzor és asszisztens személyes beszélgetésével igyekszenek pótolni. Kétségtelen, hogy a tudományos munka legnagyobb intenzitással ott folyik, ahol az irodalom követése rendszeres és az intézet plénuma előtt folynak le a munkabeszámolók. A Bolyai Intézetben pl. rendszeresen folyik Szőkefalvi-Nagy Béla professzor vezetése alatt, főleg az asszisztencia tudományos továbbképzése céljából, a rokon intézetek egyes tagjainak, sőt néhány tudományos érdeklődésű középiskolai tanárnak is a részvételével a funkcionálanalizis-szeminárium. De emellett gyakran kisebb csoportok előtt is hangzanak el referátumok, ezek a folyó kutatások megvitatását teszik lehetővé és emellett az előadó asszisztens összefoglaló és előadó készségét fejlesztik. eng.: Mezősi dékánhelyettes. Példányszám: 30. Stencilszámi 279A.
