Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1955. december 14., II. rendes ülés

hosszat voltak együtt, kérdezgetve, problémáikat, vetve fel. Igen, de itt az iskolához kikerülő végzett hallgatónak, a fiatal tanárnak, tehát saját maguknak problémáiról volt szó.

Utat kell vennünk arra felé, hogy hallgatóságunkban felkeltsük a szélesebb körű érdeklődést, ha esetleg áldozatvállalással, szabad idejük egy részének feláldozásával is járjtf.

Hogy szaktárgyaik irányában nem volna meg bennük, legalább a magasabb években, az érdeklődés, ezt nem állíthatom, hiszen a Karunkon működő 5 diákkörnek és 5 szakkörnek 135 tagja van, a tagok között százalékarányuknak megfelelő számban ott találjuk. III-IV.éves munkás- paraszt hallgatóinkat is. Mák* és szakköreink szépen működnek, a 3 kémiai diákkör 1-1 tagját, munkájuk jutalmául, felküldöttük a budapesti vegyészkongresszusra, azzal, hogy az ott hallottakról diákköri társaik előtt számoljanak be.

Mint mondottam, a szakmai érdeklődés hiányáról nincsen, különösen a magasabb évfolyamoknál, okunk különösebb panaszra, de mivel tanárokat, a kultúra fáklyavivőit, nevelünk, célunk volna most már, hogy érdeklődésük ne csak szorosan kötelezőleg elvégzendő szaktárgyukra koncentrálódna.

Érdeklődéseim során kiderült, hogy hallgatóink jelentős hányada - idősebb hallgatóinkat is beléértve - nem látta még a Városi Muzeum természettudományi és képzőművészeti kiállításait, nem jár színházba, kevesen veszik igénybe az Egyetemi-, még kevesebben a Városi Könyvtár gazdag anyagát. Meg kellene szervezni a csoportos múzeumlátogatásokat s általában sűrűn felhivni hallgatóink figyelmét természeti, művészeti-, irodalmi értékeinkre, ezek megismerésére, megbecsülésére buzdítani őket.

örülök, hogy a diákotthonok igazgatóitól kapott értesüléseim alapján jelenthetem a ivarnak, hogy Karunk diákotthonokban lakó tagjai általában kifogástalan magatartást tanúsítanak, ellenük e téren panasz nincsen.

Itt köszönöm meg á Professzoroknak és az' asszisztencia tagjainak, hogy diákotthoni látogatásaikkal igyekeztek az intézeten kivül is szorosabbra fűz: /Iszonyt oktató és hallgató között. Kérem/látogassák továbbra

is hallgatónkat, legyenek segítségükre nemcsak szakmai, de személyi problémáik megoldásában is, de egyben kérnem kell azt is,hog^ lehetőleg koordinálják a látogatásokat, nehogy a túlzott igénybevétel zavarja fiataljainkat a tanulásban.

Kétségtelen, hogy értünk el eredményeket a nevelés terén, de az elértekkel még nem lehetünk megelégedve. Problémák voltak és^vannak, célunkat, a szocialista öntudattal rendelkező, széles látókörű, áldozatvállalásra hajlandó fiatalság kialakítását, még nem értük el, minden erőnkkel törekednünk kell e cél elérésére. Kérem Karunk oktatóit, ha áldo-zatváír lássál is, de fokozott erővel buzgólkodjanak ebben az irányban.

szeged, 1955* december 14.

Dr.Koch Sándor s.k.

dékán