Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged

1954. március 31., VII. rendes ülés

- 3 -Fodor professzor megjegyzi, hogy az előadmány cime nem volt túlságosan szerencsés, mert itt lényegében tervteljesitésről kellett volna beszámolni, ez a mondat azonban hiányzott a jelentésből, nem ártott volna, ha a szövegében a megadottnál kicsit mélyebben belementünk volna annak elemzésébe, hogyan is folyik a munkaterv teljesítése a Karon.- Ebben a vonatkozásban, az egyes konkrétumokra lényegében ki is tért dékánhelyettes elvtárs, de hiányzik itt ennek a munkának kritikai felfogása. Itt arra gondolok, hogy reálisak voltak-e az egyes intézet&k tervei, vagy az oktató és kutató munkának az egyensúlyát sikerült-e megtalálni. Ezek volnának azok a szempontok, amelyeknek mentén meg lehetne vitatnunk ezt ez előadmányt. Az eddigi hozzászólások a tudományos résszel foglalkoztak. Miháltz elvtárs felvetette a külföldi tudósokkal való kapcsolat kérdését. Ennek a kapcsolatnak a jelentősége igen nagy, hasonlóan a belföldi tapasztalatcserének is. A közelmúltban azt állapíthattam meg, hogy külföldön, eltekintve egyes kivételes ebeteket, általában sokkal kisebb dotációkkal dolgoznak az egyetemek. Éppen ezért értékelnünk kell azt, amit Pártunk és a kormányprogramm nyújt sok támogatásával egyetemünknek.

A külfölddel való érintkezésre vonatkozóan megjegyzi, Bodor professzor, hogy annakidején, amikor a vonatkozó OM. rendelet kijött, akkor megvitatták ezt a kérdést az Om-mel, hogy kell ezt érteni. A rendelkezés arra vonatkozott, hogy ha két intézmény,mint intézmény, kapcsolatot kiván létesíteni külföld}, intézménnyel, ez csak a Külügyminisztériumon keresztül, ennek a külföldi kapcsolatok ápolására hivatott intézményén keresztül történhetik.- Azonban magánszemélyek külfölddel való levelezésének akár tudományos, akár más ügyben történik az, semmiféle akadálya nincs. A Szovjetunió felé való kapcsolat azért szükséges és helyes, hogy az Akadémián keresztül történjék, hogy az Akadémia tudja, mely területeken van szükség további fejlesztésre, a kiküldetés szempontjából kiket kell figyelembevennie. Ugyanigy semmiféle akadálya nincs annak, hogy a kutatóink látogatást tegyenek keleten vagy nyugaton. Ami a népi demokratikus országokba és a Szovjetunióban lefolyó kongresszusokat illeti, itt megint egy bizonyos tervszerűségnek kell érvényesülni. Felhivja még a figyelmet, hogy docensek kiküldetése sokkal könnyebben megy, mert a keret arra bővebb. Úgy gondolja, az Akadémia megkérdezi a tanszékvezetőktől, kiket óhajtanak kiküldetni, azonban ne várjunk mindent az Akadémiától, nekünk is javaslatokat kell tennünk és jó meg is kérdeznünk időnként az Akadémia főtitkárától, hogyan is állanak ezek a kiküldetések.- Javasolja, hogy kezdjék.meg az intézetek a kapcsolatot azokkal, akik már itt jártak nálunk. Ha fenn is állnak bizonyos megszoritások, azért ezek nem gátjai a kapcsolatoknak.

Greguss professzor közli, hogy elég intenziv külföldi kapcsolatokkal rendelkezik, de semmiféle akadályát nem tapasztalta eddig a külföldi levelezésnek.

Fodor professzor: Különlenyomatot minden további nélkül lehet külföldre küldeni, de célszerűbb az Akadémiai Kiadón keresztül.

Miháltz docens megnyugvással veszi tudomásul Fodor professzor közléseit.

Fodor professzor visszatérve a dékáni előadmány tárgyalásához, kéri dékánhelyettest, meg tudná-e mondani, hogy hol voltak terveink reálisak és hol nem?

Mezősi dékánhelyettes: Az intézeték jelentései nehézségek elé állitották, mert némelyek teljesen általánosságban jelentettek, más intézetek meg túlságosan személyekre bontva adták meg jelentésüket.

Horváth docens: Feladatunk az volt, hogy az előadás látogatása során szerzett tapasztalatok alapján számoljunk be. ügy értelmeztem, hogy pl.