Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged

1953. december 16., IV. rendes ülés

végzettségük egyáltalán nem nyújt elegendő alapot azoknak a felada­toknak a megoldásához, amelyek a növényélettan és mikrobilógia ok­tatása és kutatómunka terén adódnak. A Bizottság jelentésében a tanszemélyzet szakmai továbbkéjzé sével kap­csolatban megamliti, hogy a tanszék szervezési munkája mellett többet kellett volna foglalkozni az uj káderekkel, iüz a megállapítás konkré­ten az előző tanév második félévére vonatkozik. Valóban fennállt ez a hiányosság, ha nem is olyan mértékben, amint a jelentésből következne, azonban nem annyira az oktatás, mint inkább a kutatás területén. Ber­­tényi Lászlóné 9 hónapig tartó betegsége következtében az egész félévi munkát a két gyógyszerész végzettségű tanársegéddel kellett elvégez­nem. Az intézet szervezése, a szabadföldi kísérletek rendszeres láto­gatása /Füvészkert és Bzékkutas/, a kutató munkával kapcsolatos al­földi erdők rendszeres látogatása /havonta 800-1000 km/, a tanköny­­irás, stb. annyira lefoglalták időmet, hogy a hivatalos órák alatt valóban csak minimális időt tudtam a két fiatal tanársegéddel foglalkoz­ni. De annyi előkészítést mindig kaptak, amenpyi a gyakorlatok ered­ményes megtartásához szükséges volt. Meg kell azonban azt is mondanom, hogy arra az irányításra, amit ők a tudományos munka területén hiányol­tak, az esti órákban lett volna alkalom, azonban arra mindig gondosan ügyeltek, hogy a napi 8 órát eg^ perccel se lépjék túl. Amikor a tan­szék munkáját megkezdte, az első alkalommal kértem munkatársaimat,hogy az első év sok nehézségét csak úgy tudjuk eredményesen leküzdeni, ha valamennyien célunk megvalósitása érdekében áldozatot hozunk, Az az áldozatkészség azonban hiányzott belőlük. Valamennyien csak átmeneti állapotnak tekintették a Növényélettani Tanszékhez történt beosztásu­kat. Az előadásokkal kapcsolatban nem látom fennforogni a maximalizmus ve­szélyét. Az előadás nivóját nem a leggyengébb hallgatóhoz, hanem a kö­zepesekhez, vagy annál jobbakhoz kell mérni. A panasz mindig a leg­gyengébbektől jön. A szakirodalomból való beszámolást, amely a jövő fejlődését szolgáló célkitűzés, nem ebben a félévben, hanem az elkö­vetkezendő félévekben kivánom megvalósítani, amint erre ebben a félév­ben nem is került sor. A félreértés valószinüleg onnan származik, hogy az egyik elméleti óra elején, amikor ezt a bejelentést tettem, nem fej­tettem ki részletesen elképzelésemet, igy a hallgatóság körében feles­leges aggodalmat keltettem, amit azonban időközben teljes megelége­désre tisztáztunk. Amint a Bizottság jelentéséből is kiviláglik, a helyzet a jelenlegi félév folyamán olyan mértékben javult, hogy a munkatársaknak előző fél­évi panaszai nem állnak-fenn. Nekem az az érzésem, hogy az nagyrészt_ fiatalos meggondolatlanság volt. Még inkább adva lesznek a föltételei a jövő félévben az olyan elvtársi szellem kialakításúnak, amely a jó kollektívát jellemzi. Fnnek azonban egyik feltétele az is, hogy ne olyan munkatársakkal kelljen együttdolgozni, akik sem képesítésük, sem ér­deklődésük következtében nem állhatják meg helyüket kifogástalanul. A tanszék felállításakor a személyek helytelen elosztása következtében állott elő ez a helyzet. Másik két munkatársam, akik biológia szakos tanárok, szívesen dolgoznak és ha kell, áldozatot is hoznak a tanszék érdekében. Fodor professzor: A Módszertani Bizottság jelentése igen pozitív, amely a fiatal tanszék működésére éles fényt vet. Tökéletes világos­sággal tárja fel a hibákat, ugyanakkor a pozitívumokat is. Igen nagy érdeme Szalai István docensnek a Tanszék megszervezése és nem vehet­jük zokon, ha egy fiatal intézmény szervezési szakaszában nagyobb a szervezési és adminisztratív jellegű munka, mert ez a dolog természe­téből igy adódik.Azonban Szalai docens a pénzügyi- és tervfegyelmet

Next

/
Thumbnails
Contents