Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged

1953. január 21., V. rendes ülés

- 3 -esetében kéri a szakprofesszorokat, mutassanak rá, hogy a fizika mellett milyen fontos a matematika. Az elméleti fizikánál is sok az analitika. Az elmondottakban látja a bukások okát, bár kétségtelen, hogy az intézet sem küzdötte le az abjektiv nehézségeket.

Szabó professzor: Egy szigorlat miatt késett a tanácsülésről. A Tookos csoport szigorlatozott s ezzel kapcsolatban az a vélemény alakult ki benne, hogy ebben a csoportban a gyenge emberek vannak együtt.Ugyanez a csoport 2 héttel ezelőtt termódinamikából vizsgázott, bukás ugyan nem volt, de sokan kaptak elégségest. A vizsgák periódusa alatt még precízebben kell, hogy működjék a csoportrendszer.

Horváth János docens: Elméleti fizikából viszonylag nagy volt a bukások száma. 50 közül 8. ügy látja, hogy a hallgatóságnál háttérbe szorul az elméleti fizika a többi tantárgyakkal szemben. Ezért kéri a kémikus professzorokat, hivják fel a hallgatóság figyelmét az elméleti fizika fontosságára.

Szalay László docens: Az I.évesek fizika-matematikns csoportja analitika eredménye 2.4 volt. Ennek a rossz eredménynek nemcsak az analitika lebecsülése volt az oka, mert a mai fizika vizsgán 5-en buktak azok közül, akiknek a főszakjuk a fizika. Hosszabb az eredmény,mint geometriából, ahol 3»1 % átlagot értek el. 0 is az átirányításban látja a hibát, mert mind az 5 átirányított. Meggyőződése szerint ezek rendkívül gyenge hallgatók és akármelyik szakra mentek volna, mindenütt rossz eredményt értek volna el.

Szőkefalvi-Nagy Béla professzor: Az analízissel kapcsolatban szó volt a Grebencsa-Novoszjolov szovjet tankönyvről. Amikor ennek lefordításáról volt szó, a maga részéről nem tartotta megfelelőnek. Egyes pontokat kifogásolt, túl nagy a terjedelme, túl részletes s vannak egyes dolgok, amik tanulásra nem alkalmasak. A könyv követése meglehetősen nagy óraszámok ellenére is lehetetlenl Kalmár professzor megpróbálkozott a könyv szellemében előadni. Nagymértékű lemaradást hozott. A könyvet szóról-szóra követni nem lehetett, nagy ugrásokat pedig nem lehet megvalósítani. Objektiv nehézség adódik még a könyv nehézségéből.

Ami a hallgatóság összetételét s az átirányításokat illeti, kétségtelen, hogy fordultak elő hibák. Tavaly igyekeztek olyanokat átirányi tani,akikről föltételezhették középiskolai eredményeik alapján, hogy megfelelnek a matematikai szakon. Az átirányítás nem vált be* Tavaly az I.félév végén 15 hallgatóról vált nyilvánvalóvá, hogy a legjobb akarattal sem lehet őket matematikai képességekkel rendelkezőknek mondani. A matematikai gondolkodásra képtelenek voltak. Néhányat átengedtünk a Pedagógiai Főiskolára, azonban ott sem állták meg helyüket. Kettőt, akik Belgiumból származtak, az Idegen Nyelvek Főiskolájára engedtünk át, de ott sem értek el eredményt. Ilyen esetekben minél hamarább távoznak el az Egyetemről, annál jobb.HA liberális álláspontot foglalnánk el s az ilyen hallgatókat továbbengednénk a felsőbb évfolyamokra, s aztán mégis lemorzsolódnának, rengeteg munka menne kárba.

Greguss professzor: örömmel emliti meg az I.éVes biológia-kémia szakos hallgatók jó eredményét. Állíthatja, hogy amióta az Egyetemen tanit,I. évesek még nem értek el ilyen jó eredményeket. Sok közöttük a szakérettségis, akik igen szépen szerepeltek s kitűnőek.

Dékán üdvözli Kovács Ferencet, a Felsőoktatási Minisztérium osztályvezetőjét,

Miháltz docens: Az átirányítás a jövőben is nagy probléma lesz s a maga részéről hangsúlyozza annak veszélyes voltát. Ha valaki nem a tehetsége és kedve szerinti szakra megy, az illető szakon nem tud jó mun-