Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1951-1952, Szeged

1952. május 6., VIII. rendes ülés

zet többi tagjaival és mivel az adminisztráció szálai az <5 kezébe futnak össze, szereti az intézeti alfőnök szerepét játszaniönmagát kissé túlértékelni', amit az Intézet idősebb tagjai, magától értetődőleg, nem néznek jó szemmel. Panaszok hangzottak el az ellen is, hogy az Intézetbe érkező hivatalos átiratok, körözvények tartalmát sokszer nem iáne rtette az Intézet tagjaival, pedig ez elsősorban az ő kötelessége lett volna, önkritikája nincs, a munkájával kapcsolatos kritikákat személyes sértésnek veszi.

Kiss Árpád nagyon szorgalmas, csendes, rendkivül érzékeny ember, igen bántják a fennálló viszonyok, úgy, hogy ezek miatt már távozásra is gondolt.

A Bizottság a Földrajzi Intézetben a legnagyobb hibának azt . tartója, hogy nincsenek rendszeres intézeti gyűlések, melyeken az oktatás, a kutatómunka kérdéseit az Intézet tagjai egymás között részletesen átbeszélnék, hogy az Intézet minden egyes dolgozója előtt tisztán-és világosan álljanak az Intézet problémái, feladatai, céljai. Gyűlések hiányában nem kapják meg az Intézet tagjai, az Intézet vezetője, illetve egymás részéről munkájukért az objektiv kritkát s ez a tény eredményezte, hogy a kritika suttogva, egymás hátamögött hangzik el. Erre vezethető vissza az a bizonyos feszültség, mely az Intézet tagjai között az utóbbi időben fellépett és amely, ha néha enyhülni is látszott, mint tapasztaltuk, meg nem szűnt. A nyiltan, az Intézet teljes plénuma előtt elhangzott objektiv kritika mindig épitő. Ez a kritika, amennyiben tényleg minden személyeskedéstől mentes és tárgyilagos, mindenegyes dolgozóban fel kell, hogy ébressze az önkritikát is. Ezzel szemben a csak néhány intézeti tag között, mások hátamögött elhangzott, nem mindég objektiv szempontok vezette és nem mindég jóindulatu"megjegyzések" hatása mindég romboló, bizalmatlanságot, elhidegülést okoz és mindennek levét az Intézet issza meg. Amennyire növeli a kollektiv szellemet az objektiv kritika, annyira romboló hatású és széthúzásra vezető a suttogás, amikor egyéni megbántottság, sértődöttség feledteti a közös célt, az egyesült erővel, az Intézet érdekében végzendő együttes munkát.

Az Intézetben Prinz professzor osszehivott egy gyűlést, a bajokon azonban ez keveset javitott. Sajnos az intézeti tagok már többé-kevésbbé bizalmatlanok egymás irányában. Ezen a bizalmatlanságon a-Bizottság véleménye szerint olyképen lehet és kell segiteni, hogy hetenként, de legfeljebb kéthetenként tartson az Intézet rendszeresen intézeti gyűléseket s ezeken a gyűléseken közösen beszéljék meg az Intézetet érintő összes oktatási és tudományos problémákat. Tárgyilagos kritikával és önkritikával mutassanak rá a hibákra és amennyiben a kritika tényleg minden bántó szándéktól mentesen objektiv lészen, úgy hisszük, hogy az Intézet érdeke megkövetelte kollektiv szellem az Intézet dolgozói között ismét ki fog alakul