Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1951-1952, Szeged

taérv. A legteljesebb elismerés illeti a bizottság munkáját. Koch professzor pártszerüen szedre össze a vizsgálat anyagát, megadta a célkitűzést is. Ugyanerre rámutatott; Fodor elvtárs is.- Nagyon nehéz tétele a jelentésnek, ami azt veti fel, hogy az intézetvezető professzor heti 19 órában ad elő. Ez olyen tehertétel, ami fizikailag is megterhel egy embert. Ebben a félévben már nehéz és’ elvileg is helytelen volna ezen változtatni.- Felvetették az elvtársak, hogy pletykálkodás van az intézetben. Nagyon nehéz határvonalat huzni.a pletyka és a rágalom közé. Meg kell mondanom, hogy egyetemünkön még mindig van egy bizalmatlansági légkör. Kérdések megvitatásánál is. A bizottság jelentése több formában utal arra, hogy ebben az intézetben van valami egészségtelen klikkelési folyamat, ügy jött ki a dolog, hogy Pálmai az intézet rossz szelleme. Ezekután meglep, hogy Prinz professzor docenssé javasolta. Ennek tárgyi, szakmai feltételeit nem látom. A klikkesedés egy intézet munkájának egységét veszélyezteti.

Végső soron mindez mire hat ki? A mi hallgatóink fejlődésére. Az egyetem káderképző műhely. Ha mi a.hallgatóinkkal nem tudunk úgy foglalkozni, hogy azok politikailag és szakmailag is vezető élenjáró káderekké fejlődjenek, akkor szakmai selejtet gyártunk. A mi tanszemélyzetünknek vállalnia kell a felelősséget az egyetemi ifjúság fejlődéséért, neveléséért. Arra kell törekedni, hogy tudatosodjék mindannyiunkban, hogy az egyetemi oktatás módszere szorosan összefügg a társadalmi fejlődéssel. Nem arra kell irányt vennünk, hogy mennyiségileg többet dolgozzon tanszemélyzetünk. Nekünk jobb módszerrel kell javitani és emelni a teljesitményt. A szovjet gyakorlat mutatja, Milyen szoros az összefüggés az egyetemi oktató munka és annak módszere között. A Földrajzi Intézetben adódott nehézségek a hallgatókra hatnak ki legjobban. Ez veszélyezteti az ott folyó kádermunkát. Nekünk azt kell elérnünk, hogy az intézetvezető professzor elvtárs, aki szakmailag is nagy tekintély, egy élet tapasztalata áll mögötte, erélyesebben álló vezetést valósítson meg intézetében. A bizottság által is javasolt intézeti értekezletek különösen most a vizsgaidőszakban döntően előmozdítják a munkát. Nem az ülések sorozata vezet eredményre, hanem egy jól előkészített másfélórás értekezlet a részletkérdésekre vonatkozó problémákban hetekre tud segítséget nyújtani. Ezt olyan javaslatnak látom, amely feltétlen segítséget nyújt.

Rédei professzor: Azért javasoltam, hogy Prinz professzor Írásban adja meg válaszát, mert láttam, hogy bántva érzi magát és hogy rögtönözve kénytelen válaszolni.

Dékán úgy véli, hogy a félreértése^; már tisztázódtak. Itt néhány kérdés volt, amit az intézet felé és nem ellen intézett a Kar. Ez alapon kéri Prinz professzor válaszának befejezését. .

Prinz professzor: Hálásan köszönöm ezeket a megjegyzéseket. Ennek következtében, Dékán ur felhívása alapján teszem meg további válaszomat. Az órafelosztás kérdésének a segédszemélyzetre vonatkozó részét kell megvilágítani. Önkritikával teljes mértékben elismerem Tury elvtársnak azt a megjegyzésé|;, hogy a tanszékvezető a kérdéseket úgy intézze el,ahogyan megfelelnek az általános kívánalomnak és az egyetemi érdekeknek. Itt elsősorban Pálmai magas óraszámáról van szó. En azt a hibát követtem el, hogy Pálmai követelésére engedtem a kívánságainak és olyan kollégiumokat biztam rá, amelyekre ő magát túlságos önbizalommal alkalmasnak érezte, de amikor annak megoldásara került a sor, kisült, hogy ezt nem birja már az idegrendszere miatt sem. Nekem ezt előre látnom kellett volna. '.Dagadom azonban, hogy bármi féle nyomás érte volna PálMait, hogy az előadásokat vállalja. Ezeket ő maga kivánta. Elismerem, hogy ennek a "kikönyökölésnek" engedtem, itt az én hibám, a vezetésben való erélytelenségem. Ezt el kell ismerni s ez nem fog a jövőben bekövetkezni.

Ezután következik a 3/ kérdés. A pletykák, a diszharmónia* a versengések