Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1951-1952, Szeged
1952. március 27., VII. rendes ülés
- 6 -'YdJ Hédei professzor javasai ja az ötszemélyes tanulócsoport rendszert. Kalmárné: Általában ez nincs meg Karunkon, csak ott ahol ennek szükségessége felmerült. Itt egy jó hallgató vezeti az ilyen kislétszámu csoportot. A Tanulmányi Osztály megadta a Szakszervezetnek a névsort azokról a hallgatókról, akik különösen segítségre szorulnak. Ezt a névsort megkapták a bizalmiak, akik'gondoskodnak arról, hogy ezeket a hallgatókat az egyes intézetek asszisztensei egyénileg támogassák. Dékán: Ez a szakszervezeti vonalon való megmozdulás üdvözlendő s talán a Koch professzor jelentésében javasolt tanulókör beállítása ezzel a módszerrel megoldást nyer. Kalmár professzor : A hallgatóságban tudatosítani kell, hogy annak a felttjtele, hogy a szovjet rendszert meg lehessen valósítani, a hallgatóság, is valósítsa meg a folyamatos tanulást. Nálunk még az a helyzet, hogy a demonstrációk eredménye sokkal gyengébb, mint a félévvégi eredmény, tehát nem tanulnak egész évben folyamatosan. Kalmárné: Á folyamatos tanulást a professzorok azzal is elősegítenék, ha gyakorlataikat többször meglátogatnák. Ez nevelő hatással lenne a hallgatókra és komolyan vennék a gyakorlatra való előkészülést. Ezt a gyakorlatvezetők is szükségesnek tartják. Dékán felveti vitatásra a Minisztériumnak azt a javaslatát, hogy egyegy előadásban, ahol több féléven át ugyanazt az anyagot dolgozzák fel, csak az utolsó félévben lenne beszámoló. A vizsgák egyenletesebb eloszlása érdekében felmerült az a terv is, hogy egyes 2 féléves előadások "• keresztfélévben " kezdődjenek. Kar a keresztfélévek bevezetését csak abban az esetben tartja megvalósitha' tónak, amikor ezt az előadáshoz más tárgyakból szükséges anyag megszerzése megkívánja. A kollokviumok csökkentésével kapcsolatban Kiss professzor kifejti azt a véleményét, hogy a Szovjetunióban ez azért lehetséges, mert ott az előadások kis óraszámuak, a professzor csak a lényeget adja le, az anyag többi részét az asszisztensek gyakorolják be a hallgatókkal, állandóan kérdező módszerrel. Szabó professzor beszámol arról, hogy 1948/49-ben résztvett egy kezdeményezésen a csoportos oktatás módszerének kipróbálásánál. Az általános és szervetlen kémiát adta le orvostanhallgatóknak, mindössze heti 2 órában, pedig ez -nagy anyagkomplexum. Most a vegyészeknél erre két féléven át heti 5~5 óra van. Ezt az előadást kiegészítették a tanulókörök, amelyeket gondosan megválasztott asszisztensek vezettek heti J érában. Az év végén lefolytatott szigorlatok igen jó eredménnyel zárultak. Ezzel a módszerrel a professzorok és a hallgatók túlterhelésének kizárását, azonkívül a szorosabb összeköttetést a hallgatók és az oktatószemélyzet között a legjobban lehetett biztosítani. Az az asszisztens, aki hetenként 3 órán át foglalkozott a hallgatókkal, ott a professzor által valóban csak az elvi sikon szükséges mondanivalókat egészítette ki és állandóan feleltetni tudott. Ez persze asszisztenskérdés. Felveti azt a gondolatot, hogy nem lehetne-e irányt venni a felé, hogy ezt az oktatási formát vezessük be az egyetamen. Dr.Saalay László docens is kifejezi azt a véleményét, hogy olyan jó eredményt még soha nem értek el, mint a Szabó professzor által emlitett ok-
