Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi kar tanácsülései, 1946-1947, Szeged

1947. július 1. IX. rendes ülés

blatt für Math* und ihrer Grenzgebiete és a Jahrbuch über die Fortschritte der Math, cimü referáld folyóiratokban*

Dolgozatai közül szoros értelemben alkalmazott mennyiségtan! tárgyiak az 1., 2*, 31., 32*y 35., 36. és 37*számuak* Az 1* és 2*sz*dolgozatban a Thomas-F ermi-féle statisztikai atommodell Lenz-Jensen-féle hullámmechanikai korrekciója segítségével egyszerű számítási eljárást ad Mármely - elbgendő sok elektront tartalmazó - atom és ion atomformatényező-függvényének kiszámítására s eljárását több atom és ion esetére alkalmazza. Eljárásának lényege, hogy az atomiormatényező-függvény értékeinek kiszámítását a Fresnel-féle integrálokra vezeti vissza•

A 31.* 32., 35«, 36* és 37*sz.dolgozatokban a Lord Rayleigh által az akusztikában először használt, majd Schrödinger által továbbfejlesztett és a kvantummechanikában általánosan alkalmazott perturbáoiószámitás elméletével foglalkozik* Ez a perturbációszámitás azon a feltevésen alapul, hogy a perturbált sajátérték és sajátfüggvény analitikus függvénye a perturbációé paraméternek* Ezt a feltevést először Rellich német matematikus bizonyitotta be abban az esetben, ha a sajátérték a pontspektrumhoz tartozik és véges a multiplicitása* Nagy Béla egyszerűsíti 31«, 35*, és 37*sz.dolgozatában Rellioh bizonyítását, amennyiben kiküszöböli belőle a Puiseux-féle sorfejtés és a Weierstrass-féle előkészítő tétel használatát; ennek ellenére általánosabb esetben bizonyltja be a szóbanforgó feltevés érvényét, amennyiben végtelen multáplicitásu izolált sajátérték esetére, sőt, a színkép folytonos részének tetszétezerinti izolált darabjára is átviszi Rellich eredményeit* Amellett a Rellich által is tárgyalt esetben pontosabb eredményt kap az összetartás gyorsaságára nézve, mint Rellich* 32*sz.dolgozatában átviszi eredményeit arra az előtte még nem tárgyalt esetre^is, amikor

lineáris transzformációt módosítja, hanem a jobboldalon szereplő

az ínmomogén nur rezgéseinek újszerű tárgyalására alkalmazza, amikor is a húr tömegeloszidásáról semmiféle szabályosságot nem köt ki*

Az alkalmazott mennyiségtanhoz kell számítanunk Nagy Béla említett könyvét, valamint 4«, 13«, 14*, 20., S9*> 30*, 33«» 38* és 39*számu Aolgozatát is, amennyiben a kvantummechanika legfontosabb segédeszközével, az u*n« Hilbert-féle térrel ill*annak lineáris függvénytranszformációival foglalkozik* Könyvét eredetileg franoia nyelven irta a Mémorial des Sciences Math, c* monográfiasorozat szerkesztőségének felkérésére s csak mikor a háborús akadályok miatt nem küldhette ki Párisba a kéziratot, dolgozta át német nyelvre s bővitette ki az Ergebnisse dmr Math.o* sorozat részére* Tömör és elegáns formában fejti ki a Hilberttér elméletét, teljes áttekintést ad az elmélet mai állásáról, felölelve a legújabb vizsgálatokat is, amelyekben neki magának is nagy része van* A könyv nagyon kedvező fogadtatásban részesült a szakkörök részéről, mint a róla megjelent elismerő referátumok, valamint a mellékelt külföldi szakvélemények is mutatják* Ami a referátumokat illeti, Rellichnek a Jahresbericht der Deutschen Mathematiker-Vereinigungban, Rundnak a Physikalische Berichte-ben, Weckennek a Zentralblatt für Math*ban, Jessennek a Mat» Tidsskrift-ben, Stachónak a Mat»Fiz»Lapokban és Riesz Frigyesnek az Acta Scientiarum Math*—ban megjelent ismertetésére utalok; Rellich szerint a mü precizen és világosan van megfogalmazva; Stachó szerint N a fiatal szegedi kutatónak e pompás beszámolója a matematika szóbanforgó uj, szép, mélyenszántó és fontos fejezetének további fejlesztését és közkinccsé válását bizonyosam nagy mértékben segíti majd előw* A külföldi szaksélemények közül a következőket idézem* N* Dunford professzor /falé University, New Haven Conn*/ azt Írja, hogy kiválóan megirt monográfiának Ítéli; M*H*Stone professzor /University of Chicago 111*/(Azt Írja, hogy e könyv mutatja, hogy Nagy Béla mestere a feldolgozott tárgykörnek; s hogy ezt a müvet bizonyára a Hilbert-