Szegedi Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi kar tanácsülései, 1935-1936, Szeged

1935. november 7. III. rendkívüliülés

mint Egyetemünk nyilvános rendes tanára? Tudományos kutatásait sem Erdély földjén kezdte, mert ifjúkori nagy tanulmányait, min5 A TOKAJ-EPERJESI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI (1889) s A ZEMPLÉNI SZIGETHEGYSÉG, mind a budapesti központhoz közel,

Északmagyarországon végezte*

A fiatal 36 éves professor azonban azóta, hogy Erdély földjére tette lábát,

Erdély hegyvilágának geológiai fölépítésének és földtörténeti múltjának szerelmesévé, ernyedetlen búvárává s a lelkiismeretességben példátlan kutatójává esküdött föl* A ma Itt lévők közül tanítványokként többen szemlélői voltunk annak a memes tűznek, annak a példátlan lelkesedésnek és körültekintő szakértelemnek, mellyel a VLEGYÁSZA ÉS BIHARIIEGYSÉG GEOLÓGIÁJÁT (1901, 1904), VERESPATAK KŐZETEIT (1909), AZ ERDÉLYI MEDENCE TEKTONIKÁJÁT (1913) s TUFA TANULMÁNYAIT Erdélyben (1914) véghez vitte. Nem mondhatnám azt, hogy be is fejezte, mert öt ezek a kérdések továbbra is szüntelen foglalkoztatták, s későbbi összefoglaló müve számára fáradságot nem Ismerő, s mindnyájunktól csodált példátlan mozgáskönnyüséggel újra és újra átkutatta a mér ismert területeket.

Annyira nem fejezte be ezeket a tanulmányait, annyira sok tennivalója volt még Erdély földjén, hogy a sok megoldatlan probléma s Egyetemünk szülőotthonának ős szeretető végzetévé Is vált. Tudjuk mindnyájan, hogy Egyetemünket az Erdély földjétől való megválás gyászénak szomorú napjain nem tudta követni, ott maradt, Erdély hamvéban övig elásva, kint maradt testén is sártól hányottan, nemes szándékai közepette is szemrehányásoktól illetettem Ott maradt kezében egy marék kulcsot szorongatva, mint tántoríthatatlan cerberusa annak a Javarészt az Ö hangyaszorgalmából és nemes kötelességérzetéből összegyűjtött nagy kincsnek, mely mint az Erdélyi Muzeum Egyesületnek Ásványtára Erdély egyik legnemesebb közkincsét képezi. Ott maradt régi igazgatói szobájának kilincséhez és könyvtárának lapjaihoz görcsösen ragaszkodva, hogy azt a tudományos hivatást, amelyet addigra csak megkezdeni tudott, a Neki rendelt élet minden pillanatában minden mozdulatával tovább szolgálhassa.

Ideig óráig kicsinységem is ott élte az Erdélyben maradottak között, az elnyomatásnak, a cselekvés lehetőségeitől való megfosztottságnak szlvfacsarój kétségbeejtőén sötét és reménytelen napjait. Es itt most SZÁDECZKY GYULA különös lépésének és csodált elhatározásának bizonyságaként tétessék papirosra az a kijelentés, amelyet egyik látogatásom alkalmával régi igazgatói szobájában előttem suttogva teve: :

"itt maradtam - mondá, Intézete kulcscsomóját előttem lengetve - hogy-e kulcsokkal őre lehessek annak a magyar tudományos kincsnek, amelyet elődeim s én magam az erdélyi közművelődés számára összehordottunk; itt maradtam, hogy a magam szerezte tudományos anyagon tovább dolgozzam; itt maradtam, mert az Alföld homokvilágában nem találtam életem talaját;