Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1958-1959, Szeged

1959. 02. 12. 3. rendes kari tanácsülés

(Jo- 9 -sok segítséget nyújtott ahhoz, hogy a diákok jól ki tudják használni a szabad idejüket. A diákotthoni bizottság pl. olyan terveket dolgozott ki, hogy színészek közreműködésével minden két hétben tánccal egybekötött estet rendeznek, azonban sajnos bizonyos fokig emellett is közömbösen mennek el a diákok, nem érdekli okét.

A diákotthonnak van egy félállású nevelő tanára, akire 120 diák jut, azonban nagyon nehéz feladat 20-22 éves embereket nevelni, akiknek vagy féig, vagy már egészen kialakult véleménye van bizonyos dolgokról. Tehát a nevelés kérdésében, a közszellem kialakítása tekintetében kér segítséget a kari tanácstól. A 40 jogi kari leányhallgató közül 27 KISz-tag, ami nagy eredmény és éppen ezért a KISz-nek is hatékonyabban kellene ehhez a kérdéshez hozzányúlnia. Kéri ezenkivül, hogy az oktatók is látogassák a kollégiumokat, ahol nemcsak nevelési, hanem politikai problémák is felmerülnek.

Bolya Lajos megállapítja, hogy a leánydiákotthon helyzete sokkal jobb, mint a fiudiákotthoné. Ez azonban nem uj különbség, hanem már korábban is fennállott, aminek sok tárgyi és személyi oka is van. A tárgyi okok ismeretesek, általában sokkal jobb a leányok elhelyezése, nincsenek sokan egy szobában, mint a fiuknál.

Keserű Bálintné szerint 10-12-en vannak a leányok is egy szobában, azonban nagyobbak a szobák. Ezenkívül tanulószobájuk van, társalgójuk, ami most közös a fiu-diákotthonnal.

Bolya Lajos megállapítja, hogy a leánykollégiumban a személyi helyzetet tekintve Keserűn!, mint igazgató, már másfél év óta működik, ugyanakkor a fiudiákotthonban Gábris elvtárs már a harmadik igazgató. A leánydiákotthon kedvezőbb helyzetének okát azonban abban látja^ hogy ott a diákbizottság rendesen működik és Keserüné elvtársnő legfontosabb feladatának tartotta, hogy a diákbizottságot minden kérdés megoldásánál igyébe vegye. Ez az, ami nincs meg a fiudiákotthonban és nagyon sajnálatosnak tartja, hogy amikor végre létrejött a fiuknál is egy diákbizottság, ez még rosszabb helyzetet teremtett, mint azelőtt volt. Természetesen a tárgyi feltételeket is meg kell teremteni a fiudiákotthonba, amennyire lehetséges, de feltétlenül meg kell teremteni a diákbizottságot és működtetni kell. Nem hiszi, hogy a látogatások döntőek volnának, mert a látogatóknak nincs lényeges befolyásuk a diákotthon életére. Ugyanis egy félóra alatt nem lehet sokat tenni, legfeljebb tájékozódni lehet a hallgatók elhelyezéséről. Ezenkívül bizonyos megjegyzéseket tehet a látogató, tanácsokat adhat, de alapvetően beavatkozni a diákotthon életébe nem tud. Véleménye szerint még a kollégiumok létrehozása előtt gondolkodni kellene a nevelőtanárok helyzetéről, ügy tudja, hogy Baranyai Róza igen jelentős munkát végez, politikailag teljesen megbízható, müveit, nagyon kellemes modorú elvtársnő, akit a láncok nagyon szeretnek. Nyilvánvalóan, hogy Keserünő igazgatói teendőiben óriási ^segítséget nyújtott Baranyai elvtársnő és ezt a helyzetet a fiudiákotthonban is meg kellene teremteni. Véleménye szerint a kártyázás ellen nem lehet úgy harcolni, hogy pl. a KISz részéről éppen a legfőbb kártyapartner szólalt fel a kártyázás ellen. De az adminisztratív eszközök sem vezetnek célhoz, pl. hogy elveszik a kártyát, hanem a kártíózós ellen kell nyilatkozni. Úgy gondolja, hogyha fiudiákotthon tanulószobája ügyét a rektori hivatalhoz kellene átteni, mert ez nem kizárólagosan kari ügy, hanem általános egyetemi ifjúsági nevelési probléma. V.

V. Fodor Endre megjegyzi, hogy maga is szeret kártyázni, bár a kollégiumban nem szokott. A baj azonban az, hogy a kártyázás többnyire