Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1958-1959, Szeged

1959. 02. 12. 3. rendes kari tanácsülés

- 7 -CS

kalmasabbak a pedagógiai célkitűzések megvalósítására. Hogy a jelenlegi diákotthonokat átalakíthassák kollégiumokká, ehhez a Módszertani Bizottság a diákotthoni igazgatók bevonásával értékes segítséget nyújthat.

Bolya Lajos véleménye szerint a kollégiumositás éppen az egyik feltétele annak, hogy a fegyelmi helyzet megjavuljon. Kísérletképpen az előző tanévben diákotthon-bizottságot hoztak létre az egyik diákotthonban, amelyről éppen az uj miniszteri rendeletben szó van. Azt tapasztalták, hogy a diákbizottság működése nagyon jól hatott a fegyelmi helyzetre. Véleménye szerint tehát, ha a diákbizottságokat és a kollégiumi gyűléseket megvalósítanák, mint első lépést, akkor fegyelmi téren is nagyon előre tudnának haladni. Sajnos azonban a tárgyi feltételek hiányoznak ahhoz, hogy valóban rendet lehessen teremteni a diákotthonokban. Miután a Juhász Gyula kollégium megszűnt, olyan zsúfoltság van, hogy a hallgatók dolgainak rendben tartása is önmagában nagy feladatot jelent. A nagyi ét száanu, 10-12-es létszámú szobákból állandóan elmennek a diákok és miután kint élik az életűket, természetes, hogy sok idegen befolyásnak vannak kitéve. A maga részéről a kollégiumositás gondolata mellett van, éppen azért, mert ezáltal a fegyelmi helyzetet lényegesen meg lehetne javítani. Természetesen azonban már most gondolkozni kellene arról, hogy mit lehetne tenni a zsúfoltság megszüntetése és a megfelelő tanulószobák megteremtése érdekében.

Gábris József a maga részéről is a kollégiumositás hive, azonban a 'hallgatóság ettől nagyon fél, mert mást nem tud tóla, minthogy reggel 6 órakor kell felkelni és az udvaron csuklós gyakorlatot kell végezni. Nem győzi eléggé megnyugtatni őket, hogy nem erről van szó. Sajnos a diákotthonokban a helyzet igen szomorú, ti. a diákotthonok élén van egy igazgató, akinek feladata, hogy rendet tartson és neveljen, ami teljes lehetetlenség 150-200 embernél. A végén mindig az igazgatót szidják minden szobában a diákok. Pl. a diákok kintlakó hallgatónak éjszakára szállást adnak s amikor ezért felelősségre vonják őket, csodálkozva kérdezik: ”Az igazgató elvtárs diákkorában nem tette volna meg?” Vagy pl. rajtaütést akar csinálni, akkor nem engedik be a szobába. Példának felhozza, hogy az elmúlt éjszaka is bent aludt valaki a kollégiumban, aki még éjfélkor nem volt benn, reggel 3/4 8 órakor zárt ajtókat talált és 8 óra 10 perckor már üres volt a szoba és az ágyneműt is eltüntették. Elismerték, hogy valaki ott aludt és azt állították, hogy 3/4 8 órakor még nem ébredtek fel, illetve nem hallották a kopogást.

Brvlya Lajos szerint ez már kari ügy, nem is kollégiumi ügy.

Gábris József megemlíti, hogy hiába veszi el a diákoktól a kártyát, mégis kártyáznak továbbra is pénzben. Sajnos a betyárbecsület igen nagymértékű a hallgatóknál. Sajnos ezek a dolgok leginkább a IV. éves jogászoknál fordulnak elő. Ami pedig a szombati és a hétfői tanítási szünetet illeti, a legjobb esetben átalusszák ezeket a napokat. Kéri a dékán elvtársat, hogy reggel l/2 9 és 9 óra között szíveskedjék végigjárni a kollégiumot és győződjék meg saját maga róla, hogy hogyan néznek ki a szobák, a diákok 9 órakor m£ ágyban vannak, teljes lehetetlenség a házirendet, napirendet betartani.

A diákönkormányzatnak ezen a helyzeten segiteni kellene, de véleménye szerint az adminisztratív eszközök alkalmazására is szükség van a rend helyreállításához. Amikor a l^r oktatói látogatást tettek a kollégiumban, benéztek két-három percre több szobába, több-