Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1958-1959, Szeged

1958. 12. 18. 2. rendes kari ölés

- 9 -ns

gezni az oktatásukat, jók-e a módszereik, amelyekkel az oktatást végzik. Más dolog egy tantárgy oktatása és más a hallgatók világnézetének átalakítása. Pl. valaki bemagolhat egy tantárgyat és ugyanakkor világnézetileg a legnagyobb ellensége lehet annak a tárgynak. Pl. Schweinitzer, a Horthy-rendszer politikai Rendőrségének p. vezetője, igen kiváló marxista felkészültséggel rendelkezett, éppen azért, hogy jól el tudja látni a feladatát, tehát nyilvánvalóan a kettőnek semmi köze sincs egymáshoz. Ellenben véleménye szerint, a jó marxista felkészültség és oktatás az, ami nagymértékben elősegíti a marxista-leninista világnézet átalakulását.

Kérdezi, hogy a szemináriumok, gyakorlati órák kérdése hogyan áll,_ mennyire vannak ellátva a marxista tanszékek jogi vonatkozású anyagokkal? Különösen fontosnak tartja, hogy ezek aktuális anyagok legyenek, és összefüggésben legyenek a szaktárgyakkal.

A harmadik probléma a szaktanszékek és a marxista tanszékek kapcsolata, amelyre a jelentés utal. Azt hiszi, hogy a tanácsüléseknek nem feladata e kérdés részleteinek kidolgozása, ezért javasolja, hogy a Módszertani Bizottság tűzze ezt napirendre. A Módszertani Bizottságnak kellene a különböző tanszékektől javaslatokat kérnie, hogy milyen módszereket tartanaié jónak, mik a tapasztalataik és ^ezek nyomán kellene a Bizottságnak kidolgoznia a kapcsolatok módját, hogy ez minél szervezettebb legyen.

Összefoglalva úgy gondolja, hogy a marxista tanszékek munkájának nivója lényegesen emelkedett. Helyesnek tartaná, ha a Módszertani Bizottság egyrészt a marxista tanszékek oktatási munkájának a problémáit, módszereit, másrészt pedig a marxista tanszékek és a szaktanszékek kapcsolatának problémáját megbeszélné.

Horváth Róbert megjegyzi, hogy a jelentésből magából is tükröződik az, hogy a marxista tanszékek az utóbbi időben valóban nagy fejlődést mutattak a nehézségek ellenére is. Ez kétségtelenül örömünkre szolgál.

Véleménye szerint a felmerülő problémákat tudományosan kell megmagyarázni a hallgatóknak. A maga részéről est minden esetben ^megteszi és ha ennek ellenére a hallgatóság közül valaki továbbra is kitart álláspontja mellett, akkor arra kell kényszeríteni, hogy ezeket a problémákat foglalja össze egy kis referátum, vagy írásbeli dolgozat keretében. Ilyenkor azután egy további, elmélyültebb vitában sokszor maguk a szemináriumi hallgatók többsége megcáfolja az ilyen álláspontokat.

Beszélni kellene arról, hogy a jogi szaktárgyak milyen ideológiai, politikai és egyéb szakmai követelményeket támasztanak a karon folyó marxista oktatás felé. A karnak nem lehet az elől kitérnie, hogy tanszékenként, egyenként és konkréten ne vizsgálják meg ezeket a kérdéseket. Mindaddig, amig a maguk részéről ezt meg nem teszik, addig csak általában hangoztatnak olyan követelményeket a marxista tanszékek felé, amelyeket azok a legjobb akarat mellett sem tudnak mindig kellő tartalommal megtölteni. A maga részéről mindig arra törekedett, hogy főleg a politikai gazdaságtani tanszélkal együttműködjék, nem utolsó sorban még a tudományos munka vonatkozásában is. Pl. ha a tanszékén olyan dolgozat készül, amely a politikai gazdaságtani tanszéket is érintheti, mindig átadják nekik azzal, hogy ki-