Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1957-1958, Szeged

1958. 01. 30. 3. rendes kari ülés

tulajdonítanunk annak, hogy ? 4 évfolyamra számított összesített tanulmányi átlag egv hajszállal elmarad a jelenlegi beszámolási időszakra nézve a kari‘Ossz át Ingtől* lévén az első két évfolyamé magasan felette annak. A III. éves~poraszthallgotók és a IV.éves munkáshallgatók tanulmányi készségük viszonylag csekélyebb megfeszítésével is^alajővetc en megfordít hat iák ezt a helyzetet és az átlag fölé emelhetik az összteljesítményt. Ügy gondolom, erre. a lehetőségre a KISz jelenlevő képviselőjének'is fél kell figyelnie és az érintettek figyelmét is ,fel kell arra hívnia. Szorosan idetartozik a szakérettségisek 'problémaia is, ahol 4 kiváló IV.éves szakérettségis kiválása lerontotta -a--szakérettségisek tanulmányi átlagát ugyan, ha azonban a ,ne gmartok-tanulmányi átlagait évfolyamonként elemezzük, csekély változás mutatkozik és az is inkább csak a III.éves szakérettségisek egy részénél mutat fel negativ vonásokat, Ebbfn a vonatkozásban meg csupán egy uj jelen-frégre kell felhívnunk a figyelmet, mely szintén a XX* kongresszus $ze j lenének érvényesülését tükrözi: megnőtt értelmiségi származású hallgatóink száma és tanulmányi súlya is jóval^kisebb mértékben, de hasonló tendenciák mutatkoznak az alkalmazotti rétegnél is a konszolidáció időszakára áthúzódóan. • .

Mint ismeretes a szocialista statisztika Lenin útmutatása nyomán az átlagok felhasználás1 m-"Vtt nagy figyelmet szentel az akár előremutató^ .akár hátrahuzo ■ jbm ható egyes esetek vizsgálatának, melyek az átlagok sokszor i> -b" ellepleznek, mintsem feltárnak. Ken lehet érdektelen ezt a fonV ■, szempontot a vizsgaeredmények statisztikai ér tókelésénél is felhasználni. Olyan kiemelkedő hallgatók nevét kell ez zel kapcsolatban említeni, mint Cseh János, Patkó Benjámin, Tárnái Ka talin és Vozár István az I,, Tóth árpád, Hofszang József, Szűcs Gyula és Vida iihdly a II., Ujj Magdolna, Bessenyei Lajos és Vass Gizella a

III. , és Horvath Erzsébet, Kiss György, Tóth László és Iván József a

IV. évfoly anon, akikre joggal büszkék lehetünk tiszta kitűnő, vagy azt megközelítő tanulmányi előmenetelükért. Annál nagyobb szégyen haranli viszont azokra a hanyag hallgatókra, akiket névszerint kell itt említeni. mint olyanokat, akik kicsiny, de mégis 2oo főt meghaladó diákko lektivánkban a legre.trográdabb elemeket képviselik tanulmányi szenpon ból. Ilyenek elsősorban a III. évfolyamon 3 bukást összegyűjtött Nagy József és Lőrinczi István, valamint a 2 bukást felmutató Fekete Rudol és Hatvani Dániel, a II. évfolyamon Kozma Kálmán, a IV-en gedig sándc János és Katona János 1-1 bukással. Az I,évfolyam leggyengébb hallgat Pásztor Ilona, Sós István, Tóth Margit személyében jelölhetők meg. A tanszékek figyelmének rájuk irányitasa e jelentésen keresztül renélhe tőleg elsősorban számukra fog hasznot hajtani. Ez és semmi esetre gén kipellengérezés negativ oldala teheti csak jogosulttá a vizsgastatisz tik a személyekre történő kőnkretizálását,

Befejezésül csupán azt kivénen leszögezni, hogy bármennyire is vázlsl sak os hézagosak ezek a legfőbb összefüggések megvilágitásáro törekve vizsgastatisztikai fejt? értések, talán alkalmat képesek mégis adni ai hogy a témával kapcsolatban akár statisztikai, akár nem statisztikai vonatkozású gondolatok kifejtéséhez alapot szolgáltassanak. Vonatkozi ez különösen'az egyes szaktárgyak vizsgaátlagainak kérdésére, nelyber kétségkívül több már á minőségi és individuális elem, különösen olyar kisméretű Karon, mint - Mérik. Ezt az értékelést rendszerint a tansz; kék ajmaguk használ--már a kari vizsgák eredményeinek megbeszélés megelőzően is el sz > : végezni, bár természetesen ennek is'vannak ;

Kar összességét érinti vonatkozásai, akkor is, ha most ezekre már ni térek ki, ~

««4 * '

Eng. Bérezi, 4o pld. 1661.sz.