Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1957-1958, Szeged

1958. 01. 30. 3. rendes kari ülés

pán 1182. Ha figyelembe vesszük, hogy «z utóbbi adatban ugyancsak találunk be számolójellegű vizsgatérbeket és az uirendszerü I.óves vizsfa rendnek megfelelő fakultat ív tárgyak kollokviumait, úgy a vizsgateer jelentős könnyebbedébe nyilvánvalóvá válik. Sz a tény minden bizonnyal pozitiv irányban hatott ki a konszolidáció Ütemének meggyorsítása irányában az egyetemi vizsgák vonatkozásában.

Pedig, hogy az elleni , ráírni kataklizma milyen alapvetően zavarta meg az egyetemi éle.tó vizsgák terén, azt éppen a vizsgateher és a vizsgakövetelmények te] j sitésének szembe állítása mutatja meg a lögí 1 'dtlI/V'gifóágák sááma’T'- ezt a kifejezést Kívánom alkalmazni a korábban használatos "ténylegesen letett vizsgák' terminus helyett, miután az utóbbiban benne foglaltatnak a meg nem jelenések és az ennek folytán elmaradt vizsgák is -/ a leteendő összes vizsgák számának 95.9$-'át* tette, ez utóbbinak pedig mindössze 2.7$-a volt elégtelen vizsga' és 4*o$-a vizsgán való meg nem jelenés. 1957. iunius vegén e magasfokn vizsgáié gye-lemre valló adatokkal szemben a kiirt vizsgák száma csupán 77.|$4 s bár az elégtelen vizsga ezekből , sem volt több mint 2.8$f de az elmaradt vizsgák aránya ezenfelül még további 22#3$-ot tett ki. A jelen beszámolási időszak ebből a szempontbál a Javuló tendencia felreismerhete.tlen jeleit mutatja, lévén a Kiirt vizsgák aránya 84$» az erre eső elégteleneké 2.2$, az elmaradtaké pedig 7.2$. Bármennyire is kedvezőek legyenek azonban ezek az adatok a vázolt össze függésben* nem kelthetik bennünk természetesen az önelégültség érzetét, ennek 3Z ütemnek további magatartására, sőt gyorsítására a felhozott adatok önmagukban is utalnak, miután még mindig bizonyos távolság választja el őket a vizsgafegyelem helyreállítása terén mutatkozó reális lehetőségektől.

A vizsgateher enyhülése jótékony hatással volt a rendelkezésre álló adatok szerint a tanulmányi átlagok alakulására is. Vizsgaeredménye - ink számításának hívar - fos rrffdszéf'é - mint ismeretes - a számtani átlagokon épül fel, melyekkel kapcsolatban a statisztikái tudomány már régebben megállapította, hogy a nagyobb számértékü sortagoknak súlya benne jobban érvényesül, mint az alacsonyabb számértékueké. Hz természetesen szépít valami keveset az eredményen, de következetes alkalmazás mellett ez a hiba elenyésző, mert a relativ arányokat nem vál toztstja meg. A tanul^'yi átlageredmények javulásában feltehetően a vizsgateher 1<- csőkké ne: . k a hatása lehetett a legjelentősebb tényező b£r természetesen ebbé. szempontból a kiirt vizsgák és az elmaradt vizsgák fentebb említi ,t rosszabb számaránya is lehetett pozitiv kihatással, miután ez a vizsgateher jobb időbeli elosztását eredményezte. Híg ui. az osszkari átlag 1956, januárjában 3.61 volt és azt megelőzőleg is csak alig valamivel alacsonyabb, ez az átlag 1957. junius végen 3.68, most pedig 3.79. Az egyes évfolyamok átlagának sorrendje igazolia fentebbi gondolatmenetünket, mert a jelen időszakban a legmagasabb a legjelentősebben könnyített vizsgaterhü I.évfolyam átlaga volt: 4.12, Az uj tanulmányi rendre való áttérés előtt a tavalyi I. évfolyam atlags csak 3.69 volt, az egészen kiváló 1956. januári I.évfolyamé pedig csupán 3.82, A felsőbb évfolyamok vizsgaterhének jobb elosztása kedvezőbb helyzetbe hozta még a II.évfolyamot is, ami szinten tükröződik a tanulmányi -átlagokban. Az 1956. januári átlagos színvonalú lI*évfoly^m átlaga^ui. annakidején 3.55 volt, az 1957-esé junius végén 3.69, a mostanié pedig 4.o8. Leggyengébb évfolyamunk tanulmanyi atlag szempontjából most a,III., 3,47-tel, mig a IV.évfolyam nagyjából a,kari,atlag színvonalától csak alig valamivel marad el,miután tanulmányi átlaga 3.72. A korábban kifejtett minőségi eltérésekre

Eng.Bérezi, 4o pld. 1655.sz.