Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1957-1958, Szeged
1958. 01. 30. 3. rendes kari ülés
számában keresendő. Meg kell tehat ragadnunk minden alkalmat ezek körének bővítésére. Nem állítom, hogy mindenkiből, aki valamely tudományos diákkörbe tagként jelentkezik, tudóst lehet'nevelni. /Mintahogy nem l<-tt költő mindenkiből, aki az önképzőkörben verseivel szerepelt,/ Heg van azonban a lehetősége annak, hogy megfelelő ta* mogataasal és vezetéssel a jelenleginél többen váljanak a jogtudomány művelőivé vagy legalább tudományos alappal és érdeklődéssel rendelkező gyakorlati jogászokká, A tapasztalat az, ^hogy a végző hallgatók nagy része az elhelyezkedése utáni első időkben nem tud tudományos működést kifejteni. Ez természetes, hiszen a gyakorlati munka olyan uj kérdéseket vet fel, amelyek érdeklődését ás idejét lefoglalják. -/.mikorra viszont mar több, ideje 33 tapasztalata lehetne a tudományos munkával való foglalkozásra, a megfelelő irányítás hiánya, stb. miatt ez igen nehezen valósítható meg. hozzájárul ehhez még az is, hogy a végző hallgató gyakran olyan területre kerül, ahol az általa művelni kívánt jogágban gyakorlati tapasztalatokat sem tud szerezni. E nehézségeket több módszerrel is ellensúlyozni lehetne. Egyik ilyen módszer lenne, hogy a Kar és a KISZ igyekezzék odahatni, hogy a diákkörök jól dolgozó tagjai olyan hivatalokhoz, intézményekhez kerüljenek elhelvezésre * ahol a .fejlődésükre a legjobb lehetőség nyílik, A másik raódszsr az lehetne, hogy a diákkörök - és a tanszékek - állandóan tartanak a kapcsolatot az életbe kikerült volt tagjaikkal, amennyire lehetséges bevonnak őket munkájukba. Pl, meghívnak a felolvasó ülésekre; esetleg évente egyszer tartanának egy nagyobb ülést, - hová a volt diákköri tagokat meghívnak /a hivatalokhoz intézett megkereséssel biztosítani lehetne, hogy az illető a hivatal költségére,támogatásával Jelenhessen meg/; egy-egy előadásra volt diákköri tagot fel lehetne kérni; stb. Egy további módszer lehetne, hogy a külföldi cserék, stb, odaítélésénél részesítsék előnyben a V) lt diákköri tagokat. Ezeket a gondolatokat, mint vitaindítókat vetettem fel. A tudományos utánpótlás kérdését még nyilván számos egyéb szempontból is meg kell vizsgálni. Ugv gondolom azonban, hogy a mai vita alkalmas hsz egyrészt arra, hogy egy önálló napir ■ ndi pontként ezt egy későbbi alkalommal megtárgyaljuk vagy a megtárgyalás ara javasló*» tot tegyünk, másrészt pedig arra, hogy a diákkörök vonatkozásúban egyes intézkedéseket még ez évben megvalósítsunk. Határozati javaslat. A Kari Tanácsülés n jelentést elfogadja és a diákkörök munkájának megjavítása érdekében szükségesnek tartja a következőket: 1. / Az arra a lka inas további hallgatóknak a diákkörökbe va ló bevonását és felkéri a KltíZ-t annak előmozdítására. 2. /Azon hallgatók részére, akik olyan jogágakra jelentkeztek, ahol a jelentkezők kis létszáma miatt diákkört alakítani nem lehetett, biztosítani kell a tudományos és diákköri munka lehető ségét.
