Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1956. 07. 04. 6. rendes kari ülés

%w$Méaeti László a maga részéről a bizottság javaslatával ért egyet; meg- Ítélése szerint Tóth László a társadalmi munkából jobban kiteszi részét, mint Fábián Eszter, Ellene nem lehet értként felhozni a tudományos «»nira hiányát, hiszen I. étes hallgatót is lehet Rákosi ösztöndíjban részesíteni. Tekintettel arra, hogy a társadalmi munka tonalám bizonyos többlet mutatkozik Tóth László jatára, ezért második helyen őt jatasolja.

Simonyi Sándor a bizottság jataslatátal ellentétben, szintén Fábián jssztert ajánlja második helyen felterjeszteni. Szerinte Fábián Eszter sokkal lelkiismeretesebben végzi a társadalmi munkát, s a diákköri munka területén is nagyobb eredményekre tekinthet vissza.

Rémeti László megjegyzi, hogy Tóth László pártmunkát végez, s valósziriuleg e£ért végez kevesebb Disz munkát s a pártmunka is társadalmi munkának számit. Javasolja, hogy ámenéiben egyikük nem kapná meg a Rákosi ösztöndijat, úgy legyen demonstrátor.

Búza László felveti: szerencsés dolog-e ilyen kompromisszumos megoldásokat kötni? A maga részéről Fábián Esztert javasolja második helyen,

Ő III.éves, hosszabb ideje van a Karon, igy elvileg előnyben kell részesíteni.

Németi László szerint a Kar hallgatói nem szívesen veszik, ha egy évfolyamról kWIallgató részesül Rákosi ösztöndíjban.

Pólay Elemér szakmai szempontból Fábián Esztert tartja jobbnak, társa- 3aImi munkajukat nem ismeri. Egyéb körülményeket nem ismerve, rerbiró elvtárs külön álláspontját támogatja.

Elnök a kialakult vita alapján Rákosi Mátyás tanulmányi ösztöndíjban Való részesítésre a következő sorrendi javaslatot teszi:

1. Gottlieb Mária lll.éves,

2. Fábián Eszter III. éves.

3. Tóth László II, éves hallgató.

22.

Kovács István dékán bejelenti, hogy az 1934-55. tanévben, akkor kapott dekám megbízatásával egyidejűleg az Állam és Jógtudományi Intézet szidó szerinti felügyeleti hatóságától, az igazságügyminisztertől fizetésnélküli szabadságot kapott ott betöltött osztályvezetői állása alól éppen anna) érdekében, hogy a dékáni teendőket minél zavartalanabbul láthassa el. Az eredetileg egy évi fizetésnélküli szabadságot az Intézet időközben megváltozott felügyeleti hatósága, a MTA további egy esztendővel meghoszszabbitotta. Ez a fizetésnélküli szabadság 1956. szeptember 1-el lejár»

A MTA, az Intézet jelenlegi felügyeleti hatósága azzal a kéréssel fordult az Oktatásügyi Minisztériumhoz, hogy járuljon hozzá Kováos István tanszékvezető egyetemi tanár dékáni funkciója alóli falmentéaéhez és ahhoz, hogy a következőkben tanszékvezető egyetemi tanári állásának teljes állásként! megtartása mellett félállásként ismét elláthassa az Intézet osztályvezetői, illetve igazgatóhelyettesi teendőit is. Ezt elsősorban azok a feladatok teszik indokolttá, amelyek a közeljövőben az Intézetre hárulnak az államszervezet demokratizálásával, egyszerűsítésével járó tudományos problémák megoldásában. Az OM. a MTA kéréséhez hozzájárult, Ez szükségessé teszi, Hogy a Kar jelen ülésében javaslatot tegyen a dékáni tiszt betöltésére.

Elnök azután Schultheisz Emil tanszékvezető egyetemi tanárt hozza javaslatba a dékáni megbízatásra és egyben kifejti, hogy Schultheisz Emil tudományos és kutató munkája eredményeiben, a Kar oktatóihoz való viszonyában megfelelő biztosítékokat lat arra nézve, hogy ezt a tisztet kiválóan el fogja látni,

Póla.y Elemér Schultheisz Emil slvtárs tudományos munkásságával külön nem ELMn fógláTkozni, inkább az oktatás terén végzett kiváló tervékenységé-