Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged
1953. 07. 02. 10. rendes kari ülés
-2-Az eredmény a vizsgák alkalmával abban jelentkezett, hogy a bukások száma mintegy a felére csökkent a magasabb volt az átlag is, mint az clőző félévben. 4/ A jogtörténeti tanszék szintén az Ír évfoiyfcímcn vezette be a kötelező referálás módszerét. A hallgatok a kezdeti huzódozások után megértéssel fogadtál: a heti, illet-e havi beszámolót. A gyakorlat azt mutatta, hogy a havi referálás kevéshbé vált be a hetinél, ezért a tanszék a továbbiakban csak az utóbbit tartotta meg. A hallgatók négy-ötös csápot • tokban vettek részt a tanszéki tanársegédek, illetve tanszéki externisca vezetésével. Az uj oktatási módszer a jogtörténeti tanszéken is eredménye nek bizonyult. A vizsgákon pl. Barna Bálint elégségesről jóra javította föl vizsgaerelményét, Sáfrány György pedig egyetemes jogtörténetből közepesről jóra javult fel. A részvétel a jogtörténeti tanszéken sem volt olyan aktiv, mint a polgári jogi tanszéken. A hallgatóknak több mint fele azonban rendszeresen eljárt. Az elmaradások okát a tanszék abban látja, hogy az I. évfolyamos ^hallgatók vonatkozásában három tanszék vezette be a kötelező referálás módszerét,amely gyakran ugyanazokat a hallgatókat érintette. így a hallgatók egyik vagy másik tanszék által rendezett konzultációt elhanyagolták, illetve arra felváltva jártak el. Éppen ezért a jövőben az azonos évfolyamon működő tanszékeknek összemük':dést kell kifejteniük a beszámolóra utalás, illetve az időpont megállapitását illetően. A tanszék az elmaradó, illetve a referálásra^rendszeresen fel nem készülő két hallgató - Lőrinczy Attila és Csaba János ellen fegyelmi eljárást tett folyamatba. 4/ összefoglalva megállapítható, hogy a kötelező^konzultáció módsze-^ re bizonyos vonatkozásokban ;jó eredménnyel járt. Elősegítette a lemaradó hallgatók folyamatos tanulását, t.--rtlmányi munkái-”-:oé tervszerű'’ ' Megszüntette a repetitoriumok:r. mutatkozó passzivitást és lehetővé tea. e a gyengébb hallgatók félévi munkájának állandó megfigyelését. Sikerült egyes olyan hallgatókat is bovonni a referálásba, akiket a tanszékek egyébként nem köteleztek rá. Végül ez az oktatási forma hozzájárult a hall gat ók előadókészséglfiek fejlesztéséhez. Az uj konzultációs módszer hibáiként kell ezzel szemben megállapítani, hogy némelyik tanszéknél a hallgatók túlságosan széles körére terjedt ki, s ezáltal nem biztosította valamennyiük tényleges részvételét. Hiba volt az is, hogy a tanszékek nem hangolták össze erőfeszitóseiket, s i^y ugyanaz a hallgató túlságos megterhelésnek érezhette a több tárgyból való beszámoltatást. Túl mdssze ment az eredeti javaslat akkor, amikor a kötelező beszámolást a közepes előmenetelő hallgatókra is kiterjesztette; ezeknek hetenkénti beszámoltatása túlságosan sürü lett voVia, a havonkénti beszámolóra viszont a tapasztalat szerint nr " * ■;k fel és gyakran nem is jöttek el. Végül csökkentette az uj m -,or jó hatását az a körülmény is, hogy - a polgári jogi tanszék kivételével - a tanszékek nem tudták elérni az összes kötelezettek megjelenését; nem vettek igénybe minden nevelő eszközt ennek biztosítására, amikor pedig*fegyelmi eljárást kezdeményeztek, az nem járt eredménnyel. II. Javaslatok. A fentiekből következik, hogy k-: unk akkor jár el üqghelyesobóen, úu a repetitoriun hagyományos módszeré; az uj kísérlet tapasztalatai alapján javítja meg, mellőzve annak be nem vált részeit. Javasolom tehát, heg a jövő félévtől kezdve a kar minden tanszéke tat is on. a régi répa4-' helyett a Módszertani Bizottság javaslatának megfe1 f icon/Sz.592./
