Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged

1953. 03. 27. 7. rendes kari ülés

- 2 -De, ha ennek a követelménynek a felállítása helytelen volna is, az a követelmény bizonyára helyes, hegy a jegyzetirás módszerének kérdését el kell dönteni. A bírálatnak az is a feladata, hogy az illető jegyzet* ben vizsgálja azt, hegy a választott módszert helyesen és következetesen alkalmazta-e. Ha a kommentáló módszert választjuk is, - amely módszer nem t'Udcmánycsságában, hanem csak abban tér el a másiktól,' hog; a tételes jog rendszerét teszi magáévá teljes egészében és magyarázatait a tételes jog egymásután következő rendelkezéseihez fűzi - nem tartjuk kizártnak, hogy ez a módszer is alkalmas lehet didaktikai célokat szolgáló feldolgozásra, do akkor ezt a módszert következetesen alkalma: ni kell. Ez azt jelenti, hegy nyiltan és felismerhetően be kell mutatni a törvény rendszerét, fel kell fedni érnék a módszernak alkalmazását és igy lehetővé kell tenni, hogy a fejtegetések szilárd alapon nyugodjanak és igy a teljes tájékozódást á tananyagban lehetővé tegyék.

A bírált jegyzet egyik r,: ászért sem követi, semmilyen felismerhető rent szere nincs. Ennek a következménye az, hegy a tájékozódást a tananyagban nagy mértékben ne«.;.. • .he ziti. Helyenként nem kommentár jellegű /pl. Vili.fejezet/, másutt már az /pl, IX.fejezet/, de ott, ahol kemmentárjellegü is, nem következetesen az. Elrejti ezt a módszert vagy talán nem is tudatosan alkalmazza. Sokkal világosabb lenne az anyag feldolgozása, ha sorban, nyiltan a tételes rendelkezéseket adná és azokhoz fűzne kommentárt, semmint igy elbújtatva, de mégis egymásután.közli azokal és a kommentár éppen ^tt marad el, ahöl arra a legnagyobb szükség volna amely nélkül a törvényes rendelkezések meg nem érthetők, /pl. 167. 145 old./

2/ Általános módszertani kérdés az eljárási jog alapelveinek mikénti tárgyalása. Ezzel kapcsolatban az a kérdés merül fel, elégséges-e az alapelveket egylielyen, együttesen tárgyalni /ami feltétlenül szükséges/ Vagy az eljárás statikus és dinamikus részének tárgyalásánál, az egyes intézmények ismertetésénél szüksóges-e rámutatni arra, hogy milyen alaj elv vagy alapelvek magvalósításét biztosítja az említett intézmény. Az eljárás minden rendelkezése az alapelvekből folyik. Ez természetes, de ezt mindannyiszor fel kell tárni, amikor az intézményekről, az eljárási cselekményekről beszélünk. Ez az egyetlen tudományos módszer, amelyet a szocialista tudomány megenged, ez az ami felfedi ennek pártos voltát, Ha az alapelvek tárgyalásánál példálózva témutat is a jegyzet az egyes intézményekre, amelyek révén a tárgyalt alapelv megvalószl, az intézmér tárgyalásánál feltétlenül a szocialista alapelveknek kell az alapnak lenni, amelyből indulva az intézmények ismertetést és értékelést nyernek. Nem elégséges azt mondani, hegy az alapelvek a tárgyaláson érvénye sülnek /IX. fejezet 14/.old.5.bekezdés/ s ezzel az alapelvek és a tárgy lás kérdését elintézettnek tekinteni. Meg kell mutatni, hogy a tárgyaié során az alapelvek milyen intézményekben, milyen eljárási cselekményekben, hogyan érvényesülnek. Ugyanez áll a X. fejezetre is, ahol még uj fogalmakkal is találkozunk, amelyek azután elhomályosítják azt a tételt hogy az egész bizonyítási eljárás az alapelvek megvalósulását jelenti. Megjelenik ebben a fejezetben önállóan a bizonyítási jog, amelynek jellegzetességét "nem izolált szemlélete adja. meg, hanem az, hegy azt ossz függésbe hozzuk a Pp. általános jellemzőivel, amelyek elsősorban az alapelvekben nyilvánulnak meg." Mik azok a Pp. általános jellemzői, azt nem tudjuk meg a későbbiek során sem. A bizonyítás ebben a fejezetben különben is egészen külön, teljes öncélusággal jelenik meg, amelyet külön összefüggésbe kell hozni a Pp. általános jellemzőivel, azután az alapelvekkel és ugyancsak külön a. per egyes intézményeivel. Tehát nem a