Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged

1953. 03. 27. 7. rendes kari ülés

ra a következtetésre juthat az olvasó, hogy a szerző szerint perorvoslatok csak a törvény harmadik részében foglaltak. Kifogásoljuk e szakaszban azt is, hogy a perorvoslato! osztályozását igen elnagyoltan tárgyalja. Rendes és rendkívüli perorvoslatok közt pl. nem különböztet, annak ellenére, hogy a jegyzetben mindenütt használják, sót a szerző ugyanezen rész XIV# fejezetében saját maga is használja a rendkívüli perorvoslat kifejezést. Ugyancsak nem beszól az egyfokú és kétfoku fellebbvitel rendszeréről, holott ez fontos elvi kérdés.

A Pp, indokolása is beszél erről és általában a szocialista perjogi irodalom igen nagy súlyt helyez as egyfokú fellebbviteli rendszer magasabbrendü és a per célját jobban megvalósító megoldásának kifejtésére#

XIII# fejezet#

Szerző: 3eck professzor#

ad 2#f.# E szakasz 8Z Ítélet elleni fellebbezés elmet viseli és külön szakasz szól o végzés elleni fellebbezésről. Éppen ezért a 232# oldalon a 2#§ a/ pont harmadik megjegyzésének első mondata nem ebbe a szakaszba való.

A 235. oldal második bekezdése tévedést tartalmaz. A tárgyalás berekesztéséig módosítható a fellebbezési kérelem és ellenkérelem. A harmadik bekezdésből pedig hiányoljuk annak megemlítését, hogy a fellebbezési eljárásban a kereset felemelése vagy leszállítása is lehetséges.

ad 3.'. A szakasz utolsó bekezdése véleményünk szerint téves.

A kérelem felemelését és az ellcnkérelmi támadást tételes alapon nem tekinthetjük kizártnak. A Pp. 257-259* §-aiból éppen az tűnik ki, hogy elvileg mind a fellebbezési kérelem megváltoztatása /ebben bennefoglalva a felemelés is/, mind pedig az ellenkérelmi támadás megengedett. A Pp, 259*§-a ugyanis a 257-258. £-okben foglalt rendelkezéseken kívül a végzős elleni fellebbezésre az Ítélet elleni fellebbezés szabályait rendeli el megfelelően alkalmazni, lár pedig a hivatkozott szakaszok nem zárják ki külön a kérelem megváltoztatási lehetőségét.

Az ellenkérelmi támadásra vonatkozóan pedig - véleményünk szerint - az, hogy a Pp. 257*§-a a fellebbező ellenfelének akkor is megadja észrevételre a jogot, ha a fellebbezést a bíróság a felek meghallgatása nélkül intézi el, nem zárja ki az ellenkérelem lehetőségét, ami akár az ily módon benyújtandó észrevételben, akár a meghallgatás alkalmával megtehető. Véleményünk szerint a szerző nem is de iure kívánta kizárni e lehetőségeket, hanem azt kívánta állítani, hogy de facto