Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1951-1952, Szeged

1952. 06. 04. 7. rendes kari ülés

?

vezetők legnagyobb része egyetemi tanár. Az aspiránsképzés biztató keretek kozott megindult és csak az a sajnálatos, hogy az állam- és .jogtudományok terén aránylag kevés az aspiráns. Kívánatos volna, hogy ez a kép a jövőben megváltozzék,

Árnak vizsgálata, hogy milyen szerepe van az állam- és jogtudományi karoknak az aspir»rckepzé sei kapcsolatban, lényegileg az aspiránsképzés keretébe tartozik. Az állam- és jogtudományi tudóskai rek képzése magasabb fokon az aspirantura keretében történik. Tudományos utánpótlásunk szempontjából döntő olentőségü, hogy milyen személyi kiválasztás alapjár. és milyen tudományszakokra válik lehetségessé az

aspiránsok felvétel®. %ilvánvaló, krvy először a legnagyobb jelentőségű tudományszakok jönnek figyelembe és a kormányzat a jogtudósképzés tervszerűségét már ezen az utón is ) , Igen gondos előkészítést igényel a személyi kiválasztás m,

Az a°r4r»árr" rás a t’•'dósderek felsőbb fokú képzését jelenti. Ennek síke-xv-t nagy ... v^n meg.-::rr>yiaz egyetemek magalapozó munája, Elképzelhető ugyan es ez eddig sokszor megtörtént, u gv a jogász a gysko-niat hosszú évei után került át elméleti helyre. Ez esetben -a legközelebbi múltra és a mára gondolva -• legtöbbször olyan jogászról__van szó, akinek az elméleti iránti vonzódása már az egyetem falai között meg gyökeresedett, de a burzsoá jogrend nehézséget gördített elméleti pályája elé. Az elmélet és a gyakorlat egységénél fogva jelentős előnyöknél jár egyébként, ha az elméleti kutató huzamos időt tölt el gyakorlati beosztásban és . z elsősorban a tételes jogi tárgyakra áll.

3./ A jövő tudóskáderei első kiválasztása terén nagy felelősség hárul az egyetemekre. A költőre áll ugyan, hogy poe»ba non fit, sei nascitur, a jogtudósra azonban már nem. Ritka az olyan hallgató, aki azzal a tudattal iratkozik be az egyetemre, hogy a jogtudósi pályán mür ködik.

Az egy:remeknek feladata kettős. Egyrészt az egyetemek feladata és ma ez ál1 c' o ős or1'au előtérben, hogy elméletileg jól képzett, ideológiailag felkészült xzakkádereket neveljenek a gyakorlati élet számára, akik cselekvőén he7-ójárulnak a szocializmus építőséhez, ezen belül pedig a népgazdasági érveink sikeréhez. Az az egyetem azonban, amely csak azt a feladatát ueijesiti sikerrel, még adósa maradt a magyar^ népnek. Az egyetemnek ugyanis y másik igen fontos feladata az elméleti ipzctkemberek nevelése, a tudósutánpótlás biztosítása. Az az egyetem végzi sikeresen nevelőmunkáját, amely egyetem mindkét feladatának jól megfelel, jó gyakorlati szakkáderek nov 'sr ; m .11 tt megfelelő . íau tudóskáder képzéséről is gon do- *odik.

Ami áll általában az egyetemekre, az áll az állam- és jogtudományi karokra ic . Az állam- és jogtudomány tudós-s zakkádereinek képzését az állam és Jogtudományi karoknak kell végezni. E karok tudósképző munkája különb sen fontos, dk rt az uj szocialista jog kidolgozása, elméleti kérdő .inak kidolgozása jelentős részben ezekre az uj káderekre vár. Vizsgálj]u* m.g, konyán tehet logot a Kar ennek a megfelelő tudós-káder nevelésére irányuló föl acht' énak,mc lyok azok az eszközök, amelyek a t udóaké pzés. érdekében alkalmazhatók.

Mindannyiban cmlkoznürk arra, hogy már az egyetemi előadások során felébredt érdeklődésüíik egyik vagy másik elméleti szak iránt. Ez^ ugyan rendszerint a fölsőbb évi 0 i yarn okban szokott megtörténni, cL már az 1., évf olyam döntő lehet a tudományos munkára alkalmas hallgató számára . Nagy mértékben az oloadásokon dől el, hogy a hallgatóval sikerük c megszerettetni a tudományágad , sik. rül-o felkelteni az érdeklődését