Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1951-1952, Szeged
1952. 04. 23. 6. rendes kari ülés
e AST h--táöt gyakorolt, a hallgató pedig őgzrevch.ot.6en mcgváltoztottn o fogla lkoz ásó kkrl kapcsolatos álláspontját '3 ennek er hdnr'ny: koppon rs évfolyamvizsgát jól tette lev-1’ A gyakorlatok, illetve szemináriumok kérdésével igen hővon foglalkozik a szovjet felsőoktatás rendelkező síinkre álló módszertani iroda ton, főleg "zónban konkrét tantárgyakkal és tárgykörökkel kapcsolatban, úgyhogy az itt mutatkozó tanulások - legalább is közvetlenül - nem mindig látszanak alkalma oh a tónak a jogi oktatással kapcsolatban. Itt különös ny cm a fákkal mutatkozik annak szükségessége , hogy 0 vonatkozó é 3 bennünk? t közvetlenül érintő anyag számunkra mielőbb mcgközclithotővé tétessék, E t émakörrel kapcsolatban négy időeztro szőri tkoz un, melyek "lka Inasak arra, hogy bepillantást nyujts e n ok az itt f c lm örülő pr eb 1 óm dkr a. " A tanszék többször megvitatta azt a kérdést, hogyan lehetne legjobban folépiteni a szemináriumi foglalkozásokat. Egyes előadók szemináriumainak fő hiány ;ssága az, hogy a foglalkozásokon nem vitatják meg élőnkén és érdekesen az olyan clnrl'ti kérdéseket, amelyek az egész csoportot megragadják, a ha ligátokat gondolkodása és arra k'sztetik, hogy behat óljának a kord ások lény 'be s a jelenlegi feltételek között konkretizálják, vizsgálják azokat. A felszólalások sok esetben olyan jellegűek, hogy csupán hosszudnlm ásrn előadjuk az olvasottak t artóimat. Ez gyakran azért történik, mert az előadó nem gondolja ötpontosán sem lényege, sem módszertani része tekintetében az előtte álló foglalkozóét, nem határozza meg, milyen kérdéseket kell különösen kiemelnie, s hogyan kell azokat felvetnie, hogy a hallgatókat clvtársi"3 megvitatásra késztesse. Néhány előadó magán a szemináriumon sem elég aktiv, nem annyira a ké rd ások megvitatását vez ti, mint amennyire a felszólalások sorrendjét szabályozza.” /: F.ßz,1.1.,43.old,: / ” ü.z előadóknak nem 'rdenjeggyel kell ért'kelniük a hozzászólásokat, hm nem a lényegre rámutatva kell azok ?t elemezniük és ezzel a hallgatókat önállóságra, önálló munkára serkenteniük.- A szemináriumot élőnkén, m egbes zAléss zerücn vezetni - nem könnyű dolog dolog. Ennél nem sagite nők sem k'sz előírások, sem semmiféle mesterséges fogás. Mindent az előadó széleskörű tudása dönt cl, az °rra való készség, hogy fel tudja kelteni a hallgatók érdeklődését, és az, hegy nem dogmatikusan, hanem kötetlenül vezeti a foglalkozást.” /:E,A. 1.8-9 27 old.:/ " A szemináriumi foglal közősökön a hallgatók az előadók irányítása alatt o fo ír sóira dalomra von tkoző elmélyült munkákat folytatnak és megismerkednek a tudományos kutatás technikájának legfontosabb módszereivel.” /:F.A. 1.3 ., 22. old,;/ Végül T.J.Burnisztrovu ” A szeminárium vezető nevelő szerepe” oinü cikkéből:" Az előadónak n-m szabad a. hallgatót megszakítania még akkor som, ha egyes tényeket nem ad elő pontosan. .Módot kell adnia a hallgatónak arra, hogy mondanivalóját befejezze és csak azután - a csoportnak a felszólalás megvitatásába v.aló b-enoyds.ával - kell megmutatni neki, miben nincs .igaza. Az előadónak nem szabad ezt sem megengednie, hogy a hallgatók .szakitsá’í félbe replikáikkal 's mag-' j egy zAS' ikkel zavarják őt. - Az elő "de bírálatának v-'lóban bolsevik, komoly, és elvi tartalmú kritikának kell lennie. Emellett úgy kell a. hibákat királnia, hogy közben buzdítja a csoportot, vágy az dott hallgatót, ás megmutatja a hibák leküzdésének útját, Hu nincs komoly hiányosság, a szeminárium jól folyt le és az előadó meg van elégedve’ u hallgatókkal, ezt feltétlenül ki kell emdL.r&o. Nem kell °ttöl félnic, hogy zzel elkényezteti okot.” /: F,A*IWÍ2»,14 old.:/