Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1948-1949, Szeged

1949. 02. 22. 15. rendkívüli kari ülés

volna egy olyan negatív fogilmazásu kritérium felvétele, hogy a népháráknak nem kell / de lehet / jogi képesítéssel blrniok. Berendnek a fentiekben kiegészített fogalommeghatározása általános keretként egyformán vonatkoztatható a népbíráskodásnak általa tárgyalt különböző fajtáira, nevezetesen az esküdtbiráskodásra, az u.n. Schöffe-bíráskodásra és a különösen a keleteurőpai néni dánokráciákban kifejlődött mai népbiráskodás ra . Berend e típusok közül a szak- és laikus bírák egyenlő jogkörben való együttműködését jelentő Schöffe-bíróság alkalmazásához fűzi az áUki és anyagi igazság érvényesülése é3 az állampolgárok szabadságjogainak megóvása tekintetében a legtöbb reményt. A magam részéről osztani tudom Berend felfogását annyiban, hogy a Sehöffe-biróság azért elégíti jobban ki a demokratikus követelményeket az esküdtbíróságnál, mert keretében a laikus elemek nemcsak a ténykérdésben, hanem a jogkérdésben is döntenek és az Ítéletet a szakképzett bíróval, vagy birákkal együtt hozzák meg. A mi legújabb jogalkotásunk is a Schöffe-birásködás módszerét valósította meg akkor, amikor a demokratikus állsmrend és köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946! VII.t.c.által szervezett ötöstanács keretében a vesetobirőnak és a pártok által kiküldött néübiráknak az ügydöntésben egyenlő részvételi jogot adott és ezt a megoldást az 1947: XXXIV.t.c.-ben népblráskodásunk egész területére kiterjesztette. A fogalmak élesebb elhatárolása szempontjából hiányoljuk azonban Berend munkájának e részében az esküdtbÍróság, a Schoffe-biráskodás és a népi demokratikus népbirósági szervezet társadalmi tartalmának és hátterének megvilágítását• A szovjet népbiráskodást pl. megkülömbözteti az esküdtbiráskodástól a nem-élethivatásos, laikus eleme’cnek egyenlő jogkörben való közreműködése, a Schöffe-bíróságtól pedig az, hogy a szovjet nópbiróSágokba a tanácsvezető bírót is a nép választja, de még ezeknél a lényeges eltéréseknél is sokkal határozottabban az a körülmény, hogy a bírósági ülnökké, illetőleg esküdtté való választás semmiféle formális Iskolád képesítéshez és különösen vagyoni cenzushoz kötve nincsen, holott a polgárság érdekeinek ilyen megkötéseken keresztül való védelme a nyugati laikus bíráskodási rendszerek lényegéhez tartó zik•

3,/. A népbiráskodás fogalmánk és külföldi történetének, majd magyarországi történetének áttekintése után Berend könyvének III.részében / 149-179 1./ szemlét tart a háborús és népellenes bűnösöknek Európa különböző országaiban a második világháborút követően történt felel'ős's égrev onása fölött. A tanulmánynak ez a része a rendelkezésre éflió adatok különböző részletessége, illetőleg hiányossága miatfe természetesen nem lehet egyenletes értékű. A legújabb hiteles adatok megszerzésére való törekvés - amelynek sikerét Berend felkérése alapján külképviseleti hatóságaink mozdították elő - önmagéban is őszinte elismerést érdemel - mert folyamodó erős kutató kedvét és belső tudományos hajtóerejét tanúsítja. Az e részben bemutatott anyag lényegileg három kérdésről tájékoztat; egyrészt a felelősségr/evonandó személyek körének meghatározásáról, másrészt az Ítélkezést végző bíróságok szervezetéről és megalakításáról, végül pedig a hozott döntéseknek az ítéletek súlya szerinti statisztikai csoportosulásáról. Berend könyvének ez a részlete - annak ellenére, hogy a teljes szabatosságot a már említett körülmények miatt nélkülözi - igen értékes hozzájárulást jelent a háborús bűnösök felelosségrevonása kérdésének politikai és jogi megítéléséhez.

4./. Berend könyvének legjelentősebb és a szerző tudományos képességeinek megítélése szempontjából is legfonto-