Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1948-1949, Szeged
1949. 02. 22. 15. rendkívüli kari ülés
és a természotjogot is figyelembe véve, amennyiben szószerinti tényálladékófcat■nem is töltenek be - büntethetők ne lettek volna,Ví /246*1«/ Minden ilyen cselekmény beleütközött a tízparancsolatba, do a tételes nemzetközi jogba is, mely Berend részletezése sz@r3.nt a támadó háború indítását tiltja és bünteti, a vele kapcsolatos élet, testi épség, szabadság, szemérem, vagyon elleni cselekmények pedig már- eddigi büntetőjogunk szerint is büntetendők voltak* Á 81/1945.M.E. 3z»rendelet Berend szerint elérte volna a célját a következő rendelkezéssel is: ” A vonatkozó jogszabályok érvényben maradnak s amennyiben azok háborús és népellenes jellegűek, a foglalt megkülcnbüEtetés szerinti bűn tetéssel sujtandők. / 243*1»/ A szerző álláspontja tehát röviden abban foglalható össze, hogy a visszaható erő alkalmazása jo gXlag indokolt, mert a háborús és népellenes bűncselekmények már a vonatkozó jogszabályok megalkotása előtt is büntetendők voltak a természetjog, a nemzetközi jog ill* a magyar büntetőjog értelmében* Berend álláspontja mellett nyilatkozik meg a munkájában figyelembe nem vett Trajnin és Szabó Imre is.Trajnin visszautasítja azt a vádat, hogy a nemzetközi büntetőbíráskodás megsérti a núllum crimen sine lege” elvét* Szabó utal rá, hogy n a nemzetközi büntetőjog csak részben tételes jog és a szokásjog mellett nagy szerepe van benne az általános jogi és erkölcsi elveknek’1, nevezetesen azoknak, melyeket a civilizált nemzetek ilyenekként ismertek el; hogy a háborús főbünösök megsértették a háború vitelére vonatkozó /l9o7-i hágai, 1929-1 genfi / nem'közi egyezmények mellett a nemzetközi szerződések egész sorát, valamint a nemzeti büntetőjogoknak a civilizált nemzetek büntetőjogába egységesen átment általános alapelveit/gyilkosság, rablás tilalma, stb*/; végül, hogy a háborús bűnösöket a szövetséges hatalmak még idejében nem egyszer figyelmeztették rá,hogy bűneik nem maradnak megtör lat lan ül*/ lá.m*15-17.1*/Hasonló alapokon indokolja meg a népbirósági jog visszaható erejét Szűcs János is,válasz a népbiróság ellenfeleinek ármunkájában,melyet éppen Berend ismertetett / Budapest 1948/» Nézetem szerint Berend és a most idézett szerzők helyesen utalnak a háborús és népellenes bűncselekményekre-vonatkozó jogszabályok visszaható erejének alapjául szolgáló erkölcsi és nemzetközi jogi indokokra* Berend terminológiájában csak a ” természetjog” kifejezést kifogásolhatjuk, mely helyett sokkal szerencsésebb a Szabó Imre használta 11 általános jogi és erkölcsi elvek” kifejezés* Azonban.a magyar jog szempontjából mindezeket a megfontolásokat meg kell előznie egy tisztán jogi érvnek: annak ugyanis, hogy az 1945: 5* t.c.-ben becikkelyezett fegyverszüneti egyezmény 14. pontja kötelezte Magyarországot a háborús bűncselekményei vádolt személyek letartóztatására, az érdekelt kormányoknak vá.ó kiszolgáltatására és az Ítélkezésben való közreműködésre* Erre Berend György mindjárt munkája bevezetésében hivatkozik / lo.l./ Ha tehát nemzetközi jogi kötelezettség és a magyar nép büntetőigényének kielégítése egyaránt szükségessé tették a háborús bűnösök felelősségre vonását, a rájuk megalkotott szabályok természet esen csak ex post állapíthatták meg a háborús és népellenes cselekmények té ny álladókait, A visszaható erő alkalmazása tehát - nézetem szerint - a már elkövetett cselekményeket szankcionáló népbirósági jog fogalmából következik* Ez a jellege magyarázza meg azt, hogy a joggyakorlat nem azoknál a cselekményeknél ingadozott, amelyeket a
