Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1946-1947, Szeged

1946. 09. 04. 1. rendkívüli ülés

idő alatt irta meg. Ilyenkor a legtöbb ember ereje felmondja a szolgálatot. Ő, a gyengefizikumu, de a tudományos pályával eljegyzett ember, nem merült el: kutatókedve és a pálya iránti hűsége felajzotta lelkierejót.

E lelkierők tették képessé e nagyon nehéz időszakban arra, hogy mint megbízott tanssókhelyet-ceo az ország első egyetemén lássa el jogásznemzedékek színvonalas tanítását. Magasztos példa ez azok számára, akik sokkal szerencsésebb viszonyok között, zavartalanul teljesíthették tanári feladataikat. Dicsősége és hirdetője ez a hivatáshtiségnek. j<51 esik az ország els egyetemén működő ssakbeli kollegánál szavait idéznem: "Mindig nagyra értékeltem az ő halk, zaj- és reklámtáblán, de egészen komoly munkáját." A mi időnkben a halk és reklám nélküli munka talán anakronisztikus. De a nagy,a valóban értékes alkotások érlelője a csend és az elmélyedés. A hatás tartóssága és a minőség többnyire fordítva arányos azzal az igyekezettel, mely a munka közelismerésének kivívására irányul. Ezért, ha felületes szemmel a osendesség és szerénység félreértésekre is adhat alkalmat, mi, akik Személyi Kálmán életművébe, munkaműhelyébe és kari szereplésébe beletekinthettünk, tudjuk, hogy a szerénység nála valóban a tudós attitűdje és a tudás takarója, annak as alázatnak egyik megjelenésiormája, mely az Igazán vallásos és igazán tudós egyéniségek mindenkori di3ze.

Ideális kollega volt, aki a Kar ügyeit szivén viselte, a rábízott külön feladatokat példásan megoldotta és az ügyeken keresztül nézte a sze€