Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1946-1947, Szeged

1946. 09. 25. 1. rendes ülés

-és ha mái* as egy2temen kívülállók tanácsára és szerepkörére súlyt helyesünk- sokkal észszerűbb és megnyugtatóbb volna megkérdezni a társé gyete mek szakembereit /a szóbanforgó tanszéken működő tanárait/. Izeknek a szakvéleménye minden valószínűség szerint eloszlatná a kételyeket, 2z látszólag az egyetemi autonómia tekintélyét sérti, de tulajdonképpen az önkormányzat helyesebb működésének, közmegnyugvást keltő elhatározásainak az útját egyengetné a legautentikusabb szaktekintélyeknek a bevonása, A skandináv államokban van erre példa, ahol tanszéküresedá3 esetén nemcsak az ország egyetemeinek érdekelt szakbeli tudósait, hanem az összes skandináv egyetemek /svéd, norvég, dán és finn/ egyetemek megfelelő tanszékén működő nyilvános rendes tanárok véleményét és e véleményt közzé téve, a nyilvánosság itélőszéke elé kerül minden egyes tanszék betöltésének a kérdése, A szakértelem érvényesülése igy biztositódik. Természetes azonban, hogy magának a kinevezésnek a joga csakis a felelős miniszter által fedezett államfőt vagy a minisztertanácsot illetheti meg. Kétségtelen azonban, hogy a legirányadóbb és a szóbanforgó egyetemmel szemben feltehetőleg érdektelen egyének szakvéleménye igen komoly erkölcsi kontrollként tekinthető és ennek valamilyen formában intézményesített biztosítása igen nagy mértékben javitaná a felötlő bajokat talán még e nélkül sem felmutató kiválasztást.

Mindezekre való tekintettel tisztelettel javasolom, hogy a Kar adjon

12.