Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1946-1947, Szeged
1946. 11. 20. 3. rendes ülés
Salátát olyanfajta fo'•alcakkal t* pcsclatbun, am.ilyenek az ötlettár, a koncentrikus ti,jelhelyezkeaés, perci/üú^wf. átmeneti táj, tajVisép, tájlelkiség, az ember társadalmiigoddsa, a gazdasági élet kialakulásar stb, Végül foglalkozik külön az idő tényezőjével,, kifejtvén, hogy annak van egy, az emberi közreműködéstől független és e y attól függő vonatkozása, Heáoutat arra, hogy az eddigi szakirodalom a népesedés alakuldsárct döntő tényezőket 3e, inkább a népesedés katasztrofális csökkenésével kapcsolatba^ próbálta vizsgálni és ezeket főleg négy vonatkozásban, szociális, -gazdasági, morális- vallás, kulturális és faji vonat.’.ozásban vizsgálta; mindezeknek c vizsgálatoknak azonban eredendő hibájuk volt, hogy az embert mintegy légüres térben, a táji élet-kereten kivül szemlélték, Saját' ,<5dszerőnek jellegzetességét, mely a táji életkeret vizsgálatából indul ki, abban jelöli meg, hogy az induktiv, vagyis számos tényező hatását vizsgálja és összegezi, genetikus, mert a merő egyidejűét ;cn vagy együttes előforcáiásón túl az okozati összefüggést is keresi és kronológikns, nert a történeti egymásután és a történelmi helyzetek különbözőségére, megfelelő súlyt helyez, /Az utóbbi szempontot a magunk részéről helyssebbon tartanánk történeti szempontként említeni,/ Leszögezi végül, hogy ez a módszerbeli célkitűzés v. rokonszr.ktuűományok közül elsősorban az emberföldrajz célkitűzéseivel ás módszereivel tart rokonság £Ott Lr, Aluobolyi 1 'agy Miklósnak ezt a t ,.rjeőelmóben aránylag kicsi, de módszertani vonatkozásban többi munkásságát is egészben meghatározó munkája már világosan mutatja azt, ami munkásságának egyéni és eredeti, uj utakat kereső jelleget ad: azt tudniillik, hogy az emberföldrajz tudománya és a statisztika tudománya, külö. Ösen e népesedésre1 szóló statisztikai vizsgálódások között nóörzenes kapcsolatot kivan megvalósítani: olyan kutatások t -evezetni, melyeknél emberföldrajz és statisztika nem esetleges és alkalomszerű segédtudományai egymásnak, hanem módszeresen kidolgozást nye- az, hogy módszereik és eredményeik kölcsönösen miként alkalmazhatók és az ismeretüknek milyen uj csoportját hozzák napvilágra, ki ebben l tjuk :.z ált la kezdeményezett módszer továbbfejlődési lehetőségét, nem pedig abban a momentumban, amelyet C mindenekfe1etá h.ngsulyoz, s amelyre a maga kutatásait véleményünk szerint túlontúl is 2.
