Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1946-1947, Szeged
1946. 11. 20. 3. rendes ülés
eluti; kipótolandó hiánya a munkának, illetve a f ele Ív: se ti tabellának as, hogy az egyes oldalvölgyek vés eredni nyelt nem öesaceiti ott, ahol az eredeti Hodor-féle forrásban ozámbavohetü hiányok vannak s igy a fővölgy és a 1?» oldalvöl.gy közül mindössze 4-ben közli a magyarsággal azonosítható felekezetiek összlétszámáti ezért azután ner is Ítélhető inog winden kétséget kizáróan a két nemzetiség erőviszonyaiban beállott módosulás mérlege* Legalábbis non úgy, ahogyrn talán túlságosan skrupulózusan eljáró szerző er,-cimóny óiból közvetlenül k3dvasbavó, Itt úgy lehetett volna segíteni, hogy kiemelhet •*£ volna mindazon községeket, amelyekre vonatkozóén a forrás mii közöl számszerű eredményt és esőket végig kísérhette volna egészen 1941-ig. E helyett csak azoknak a községeknek az adatait összegezte, amelyek az illető oldalvölgy közscglélekszárnának többségét tettek* Itt mintha ■ geográfus igyekezete elnyomta volna a statisztikus kötelességét» og kell azonban állapi tanun’", hogy az imigy nyert eredmények sün igazolják azt a főleg Balog Bál nyomán lábrakapott véleményt, hogy e XIX* század során egy hatalmas beolvadási Toiy árut zajlott volna le és hogy ennek ere érné nyeképpen a köz&égok egész seregében veszett volna cl e magyar többség vagy enyészet« volna cl a magyar kisebbség, magyarság aránya inkább cork árnyalattal gyengült, lassan lemorzsolódott az aránysa'..; az esetek többségében, de korántsem mindenütt, I- gazat lehet adni szerzőnek, aki az igazság előtt az érzelmekre és közhangulatra való tekintet nélkül hallgat, hogy igazság az, hogy a magyarság nagyjában megtartotta állagát valamennyi kistájban is....* Az évszázadokra visszamenő vizsgálódások' tehát nem sütnek ki oonraiféle tömeges beolvadási jel .nsüget református magyarokra vonatkozólag z id 3je lesz végre a romantika utolsó foszlányaival is leszáwolni.btb," Talán még nagyobb és tudományos szempontból az előVbivel érték tekintetőben vetekedő forrásanyaghoz juttatott A.1 dobolyi ívT a g y bennünket akkor, amidőn 114 népmozgalai kép” megrajzolása céljából 100 év népmozgalmát községenként kistájanként tabellákba foglalja, forrásai kizárólag az egyházi anyakönyvek voltak. A görögkatolikus és református püspökök utján megszerezte minden egyes plébánia, illetve egyházközség keresztelési és tem&téai adatni., egészen 1341-!;ől kezdődőleg, A aokszás kőrdőiv adatait rendezni, völgyei; szerint csoportosítani, a nyilvánvalóan téves 20.
