Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés

vélt lejáratása nem a képesítésre vonatkozó tételes rendelkezések eredménye. Nem a képesítő szabályzat a hibás és éppen úgy nem a 4-9.772/1888. sz. vallás- és közoktatásügyi minisztériumi rendelet; mindkettő a magántanárrá képesítendő egyén minőségi kellékeinek helyes értelmezésével egyaránt magas piedesztálra állítja a magántanári intézményt, megadván az eszközöket arra, hogy a szaktanárok a habilitációra nem érett egyént elutasítsák. Az egyéni kritika és a lelkiismeret kérdése az, hogy miképpen működik az a szűrőkészülék, amely a valóban érdemeseket kiválogatja az aspiránsok közül.

Mindazonáltal nem állitja a Kar azt, hogy a felelősségérzést és a jobb szelekciót a kritika nyilvánossá tételével és a társegyetemek munkájának részleges bekapcsolásával nem lehetne intézményesen biztosítani. Azonban ez esetben sem követné a javaslatban felvázolt eljárást lényegileg. Ellenben az alábbiakban kifejtett módon véli megvalósíthatónak a megbizhatóbb rostálást.

A Kar megengedi azt, hogy a habilitációnak a javaslatban említető svéd rendszere értékes eredményeket igér. Ennek lényege az, hogy a habilitálandó hosszabb előadás keretében ismerteti saját munkásságát és utána a vita során "megvédelmezi tanait". Viszont a Kar kifejezést ad azon meggyőződésének, hogy ugyanezen követelményt a mai kollokvium keretében is meg lehet valósítani. A képesítési szabályzat a kollokvium tartamára nézve n.em kevesebb, mint egy és fél