Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés

is. Ennek a kérdésnek eldöntése érdekében Móra nagy jogászi éleselméjűséggel elemezi azokat a jogeseteket, amelyeket G-ratian tárgyal és objektive megállapitja, hogy Gratian ismeri a polgári pert is, még az olyant is, mely laikusok között folyik le, vagyis a házassági pert. Ebben a keretben megvilágitja a szerző azt a kérdést is, mennyiben lehet az egyházjog körében egyáltalában polgári perről beszélni. Bár G-ratian tulajdonképpen csak egyféle perjogi rendszert ismer, mégis megállapítható a szerző szerint, hogy a polgári jogi viták is lejátszódtak ennek az egyfajta pernek a keretében. Nagyon érdekesen vázolja a szerző, milyen természetűek voltak azok a polgári viták, melyek a középkori egyház biróságai előtt folytak és nagyon érdekes az a megállapitása, hogy mai terminológia szerint közigazgatási pernek lehet nevezni ezeknek a vitáknak nagy részét. Tanuságosan mutat rá a szerző arra is, miért kellett eltérnie a római pertől az egyházi pernek már a középkorban. Különösen nagyon gondolatébresztő, ahogyan a szerző a római vádpernek és a germán pernek sajátos egyházjogi perré való szintetizálódását megvilágitja. Ezek a fejtegetések főleg azért nagyon értékesek, mert ékesen szóló bizonyságot lehet belőlük kiolvasni -anélkül, hogy ez lett volna a szerző célkitűzése- arra, hogy a büntető eljárás is lehet valóságos per. Éppen az egyházjog középkori pere mutatja ezt rendkivül szemléletesen, amennyiben pernek lényegében éppen a