Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1935-1936, Szeged

1936. február 20. VI. rendes ülése

meg a törvény akaratának, ha az elitélés által a megölzhatóságot egyszer smindenkorra kizártnak tekintjük, avagy az, ha ezt a kizártságot idővel megszűntnek vesszük. Egy rideg értelmezési módszer talán a megbízhatóság egyszersmindenkorra való kizártságának feltételezésére vezet. Mindenesetre a legbiztosabb és épen ezért a hatóságok felelősségvállalása szempontjából egyúttal a legkényelmesebb eljárás az, ha a büntel ^és különösen a dehonesztáló bűncselekmény miatt büntetett előéletüeket az egyetemi hallgatók sorából kérlelhetetlenül és válogatás nélkül kizárjuk. Szabad-e azonban ennek a biztonsági szempontnak minden egyéb érdeket, különösen az elsőrendűen életbevágókat is, feláldozni?

Ez a kérdés nemcsak az egyetemi felvételek problémája, hanem közös problémája mindazoknak a bűncselekményi jogkövetkezményeknek, amelyek az elitéltet a reá kiszabott fő- és mellékbüntetésen tulterjedően sújtják.

Itt tehát arról a nagyjelentőségű problémáról van szó, amelynek megoldására egyes államok jogrendszerükbe a rehabilitáció jogintézményét bevezették.

Az elítélésből a büntetésen tulterjedően származó jogkövetkezmények alkalmazását a közélet tisztasága és sok mindenféle egyéb közér