Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1925-1926, Szeged

1926. június 26. X. rendes ülése

után elsőbben is a szavatosság fogalmát tárgyalja. Itt kitér a fogalom fogalmának a kérdésére, anélkül, hogy ezt a nagyjelentőségű kérdést megfelelő alapossággal föltárni még csak meg is kísérelné. Mindössze ennyit mond: " A fogalmi meghatározásnál teljes mérvben érvényesülnie kell annak a nagyonis közhellyé vált és elkoptatott mondásnak, hogy rövid és velős legyen". Beszél azután a visszterhes szerződésekről, mondván azt, hogy "a visszterhes szerződések lényege az, hogy ezeknél mindakét szerződő fél jogosítva és kötelezve van." Ez nyilvánvaló tévedés és a jogi alapfogalmak nem ismerésére mutat. Ugyanis a jogviszonyban lévő alanyok minden esetben tehát nemcsak a synallagmatikus, hanem a simplex viszonyok eseteiben is mindketten nemcsak jogosítva, hanem kötelezve is vannak. A különbség csak az, hogy mig a simplex viszonyoknál /pl.kölcsön:/a mindkét oldalon fennálló jogositottság és kötelezettség egy szolgáltatásra vonatkozik. Addig a synallagmativus viszonyoknál az ugyancsak mindkét fél oldalán fönnálló jogosltottság és kötelezettség két szolgáltatásra vonatkozik. Nem látja meg szerző itt, ennél a szavatosság fogalma tekintetében alapvető kérdésnél, azt sem, hogy simplex viszony és synallagmatikus viszony egymástól csak akkor választhatók el, ha a jogi jelenségeket statikailag nézem, ha ellenben dinamikailag vizsgálom, a kétféle viszony között nincsen külömbség.