Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1921-1922, Szeged

1922. március 29. VII. rendes ülése

tfökülföldi állampolgárról van szó, a lel—

'•-•>1 nine« mag mé-9>Z - «• •

srls összeköttetések á'. ’l^su « külőnohogy

nen az a Körülmény, Ily móron oly magyarokon savi the tünk, akik egyébként lemaradnának a versenyben idegenben a nyelv miatt;

a Kérdést rresr Kel'T fontolni

sokan vannak az elszakadt részeven félbenmaradt tan^lrfányű magyarok s szükséges őket minden lehető módon támogatni. Az '.tlzárvr., hogy nyelvükben ia Idáján külföldi

t

állampo lgá rok t annlm-* nyalkát egyert amai X\ -A vé>*ex ' E>nyhithetjfük az ellentéteket, mely ma

X i 1 - k, '■ « j ( JO’*pr o >. ■ t Yl

mapvar és szerb stb. között fenn Ül a leli r. i so wo

v-'lt részeken* ülnök Javaslatit alvilág al. W . ** 1 ,'í o; £_«■ .CV. '3S-’ -r^gy

fogadja, de mindenkivel szemben le: a zó 15 alján!. '

rést ajánlana.

^ * j . ' ^ i. 5

dr. ’rjn/hárth oóspár ny. r. tanér nem

j * - ■ - . Jmi

tenné függővé a rendőrségtől szigorlatra va................ ion

» t v ■ >

15 beavat st. Akkor, mikor a külföldi nostri—

‘ 5 *** - ;Á . . U'J r

fikáöziőkkal szemben előzékenyek vagyunk nem

. .. . \ 'VI

volna értelme itt is szűkkeblűnek mutatkeznít A kar véerűi a dékánt elite r-Jésztéi értelméből* határoz*

I II* dr. Menyhért h C-itpér ny. r. tan ér bejelen■M

M —* - * ' : '.<* «

I tést tesz arról, hogy a kereskedelmi JopI tan—

f ‘if, ■ ,

I szék betöltése végett kiküldött bizottság -&'/Lik

I ■ v".-.t 1—.,

I tagja, dr. Beér Elek ny. r. tar/r tartósan aka—

dályozva lóvén abban, hogy a bizottság -«un.kála

I ' * -i'4 . 1 '»

I tálban részt vegyen, elnöki körében a

I , ' j

I tradiozíókhoz híven /3 Jogi és 2 politikai pro—

i i« 1

I fessz^r c Jogi tanszékek betöltésénél/ a blzott-I <*

I póg megürült helyére dr* Moór Gyula ny. r. ta—

1 . - 1l ;.l _ v , .

n5rt kért*3 be. Intézkedésének utólagos Jóváhagyásét kéxi.

<5r. roór Gvula ny. r. tar/r kijelenti, hogy dr. Kolonváry Bálint téveHétében ugyan a kérelemnek eleget tett, de most ozélszerübbnak vélné,